-
St. Paul? Na, ide is biztos visszajövünk még!
Minnesota feltérképezését az utazás 2. napján a Mississippi keleti partján, az állam tulajdonképpeni fővárosában folytattuk. St. Paul is nagyon változatos, kellemes város, bár itt betévedtünk egy nem igazán nekünk való negyedbe is. Szóval élményekben nem lesz hiány! Minneapolisi utunk első része a linkre kattintva olvasható, nézegethető, ez pedig már a második poszt! Nem is pontosan írtam, mert mindkét városnak vannak a folyó mindkét partján részei, az állam székhelye, St. Paul fekszik keletebbre. Három célpontunk volt biztosra megjelölve, mert ünnepnap lévén, ezek 100%, hogy elérhetőek. Illetve tényleg próbáltunk lazábban felfedezni. A parkolásért aznap nem kellett fizetnünk, épp a Juneteenth miatt. A Capitolium előtt hagytuk tehát a kocsit és pár fotó után…
-
Amíg nem láttad a Minnehaha-vízesést…
Ezzel a mondattal, évődve hallgatták Miklós helyi kollégái az élménybeszámolóját a három, Minneapolisban töltött napunkról. Persze akkor rögtön eszébe jutott, hogy ja, dehogynem, ott is voltunk! Pár szabadnapunk volt a városra, esetleg a környékre, így bár megfogadtuk, hogy sokkal lazábbra fogjuk szervezni az utazásokat ezután, most is sikerült jó sok látnivalót megnéznünk. Összefoglalva: Minneapolis egy sokoldalú, élhető, rengeteg zöldterülettel megáldott multikulturális szív, amely nagyon jó ritmusban mozgatja az USA egyik legészakibb államát (Alaszkát nem számítva), Minnesotát. A kép középső részén, részben romokban a város egykor legnagyobb malma, ma múzeum. Némi tájékozódásra szükség volt azért előzetesen, hiszen a június 19-re eső Juneteenth Minnesotában pirosbetűs ünnep, ami azt jelenti, hogy nem biztos,…
-
Egy barát emlékére
Egyik első és legfontosabb itteni barátomról szeretnék most írni, az apropó sajnos szomorú. Szokatlan talán az írás, de mivel már régen nemcsak az utazásainkról osztunk meg képeket és történeteket, hanem sokkal személyesebb témákban is, úgy vélem igenis itt a helye. Kathy Morales első itteni angoltanáraim egyike. 2012 szeptemberében találkoztam vele és a közvetlensége, kedves mosolya azonnal közelebb vonzott hozzá, mint a többi önkéntes munkát végző amerikai ismeretlenhez. Kathy alapfoglalkozását tekintve nem tanár, mégis az egyik leginkább alkalmas ember arra a feladatra, amivel sok egyházi közösség próbálkozik errefelé: az érkezők befogadása lelki, szellemi, tevőleges támogatása bekapcsolása beszélgetésekbe, programokba segítésünk a nyelvtanulásban és a kulturális sokk megélésében baráti jobb nyújtása és meghallgatás…
-
Válts az utca napos oldalára!
Három rövid szösszenetet szeretnék megosztani a napomról és általuk talán közelebb jutni a miért is jó itt élni a mindennapokban kérdés megválaszolásához. Csütörtök reggel városi ügyintézős nap, egyébként az egyik legjobb, mert általában mindenki hétfőn, kedden vagy pénteken akar mindent reggel 8-kor elintézni és letudni. A bank előtt leparkolva még nem, csak az ajtónyitó gombot megnyomva vettem észre, hogy megváltozott a nyitvatartás (igaz, személyesen elég régen jártam ott a covid-éra óta). Csak 15 perc múlva lesz tehát lehetőségem az ügyintézőhöz. Az első gondolatom az volt, hogy visszaülök a kocsiba és “ránézek” a telefonra. Aztán sokkal jobb ötletem támadt: észrevettem, hogy egy árnyékos járda 85%-ban körbevisz az épületen és a parkolón…
-
Visszatérés Kossuth megyébe
Kossuth megyét első alkalommal csak érinteni tudtuk egy hosszabb kacskaringózás során Iowában. Már akkor elhatároztuk, hogy biztosan visszajövünk még! Erre 2022 decemberében került sor, erről a kirándulásunkól szól ez a bejegyzés. A megyehatárt jelző táblát követően St. Joseph az első apró település, ahol csak autóztunk egy kört és azt állapítottuk meg, hogy szép, takaros porták vannak. Tovább is gurultunk a megyeszékhely, Algona felé, amely városkának a térképe repülőteret, több középiskolát és hotelt, vásárteret és múzeumot mutatott. Nem is volt egy álmos-poros település, az élet igencsak zajlott, de ezen nem lepődtünk meg, hisz ünnepi időszak volt már, ezt Amerikában mindenfelé közösségi összejövetelek, ételmegosztás, kántálás, fadíszítés, adománygyűjtés, karácsonyi koncertek fémjelzik. Nem kellett…
-
Ennyi játékautót egy helyen!
Mivel elég sok autós videót osztottunk meg az utóbbi időben, úgy döntöttem, hogy saját fotóimból válogatok és saját élményeimet írom meg ebben a bejegyzésben. Miklós persze készített számos videót, így valamikor a jövőben biztosan teszünk közé azokból is. Szóval aki mindkettőre kíváncsi, tartsa a szemét a pályán és rajtunk! Ez a gyűjtemény is szerepel a korábban már emlegetett múzeumtúrás posztunkban, és 2022 végén végre eljutottunk egy többórás látogatásra és bejárásra. Azt kell mondanom, hogy még az egy nap is kevés volt, a végére már annyira elfáradtunk, hogy úgy döntöttünk, abbahagyjuk és később visszatérünk még. Ennek elsődleges oka az volt, hogy óriási a kollekció, 14000 m2-en, több emeleten, több termet kell…
-
Ikervárosunk, Council Bluffs
Számtalan posztot kezdtem már úgy, hogy mivel a két állam határán lakunk, kézenfekvő, hogy inkább kelet felé indulunk útnak, hiszen ellenkező irányban 8 órát kell autózzunk, hogy átérjünk Coloradóba vagy Wyomingba. Iowa legnyugatibb nagyárosa tulajdonképpen összeforrt Omahával, nemcsak Omaha metro-ként emlegetjük és megosztjuk a tömegközlekedést, hanem sok más tekintetben is mintha ikerpár lenne a 2 település. Egy kellemes kirándulást végre szenteltünk is ennek a méltatlanul kevéssé becsült városnak. Ikertestvér, de mégis annyira más! Tartsatok velünk és kukkantsatok be Council Bluffs-ba velünk! Az egykori gabonapiacnak ma már csak jelképesen, egy kisebb kert formájában van helye a városban Amíg a belvárosban laktunk közvetlenül a Missouri mellett, elég volt az apartmankomplexum tetején levő…
-
Soha-többé-Kansas
Kansasi túránk valószínűleg tényleg az utolsó lesz. Nebraskáról mondják mindig azt, hogy csupa kukoricaföld és az égvilágon semmi látnivaló nincs rajta áthaladva – szerintem mi ezt már sokszor megcáfoltuk. Kansasben viszont valóban az az érzésünk, hogy még a madarak is lassabban repülnek, mintha az idő kereke abszolút visszafelé forogna. Jártunk már ebben a tőlünk délre fekvő államban, de nem épp kellemes benyomásokat szereztünk. Újra a célkeresztbe került amikor közeli célpontot kerestünk, de az érzések most is felemásra sikeredtek. Tapasztalataink személyesek, nem szépítettünk rajtuk. A határt átlépve a forgalom rögtön gyérebb lett, a táj nem nagyon változott meg, itt is a szokásos, egymástól messzebb fekvő, önálló családi farmok váltják egymást az…
-
Hogyan lett a takarékos jenkiből pazarló amerikai?
Ez engem régóta foglalkoztat, de csak most vágtam bele, hogy körüljárjam egy kicsit a magamnak sokszor feltett kérdést: hogyan lettek a rendkívül takarékosan élő jenkik a 21. századra esztelenül pazarló amerikaiakká. Vagy ez csak sztereotípia, a világ (és én) gondolja ezt róluk, de valójában nem így van? Miben kereshetjük az okokat, ha mégis? Erről szól ez a bejegyzés. Mi jut eszünkbe először, ha meghalljuk a szót: jenki? Amerikai, 100%-ban. Egy jenki Artúr király udvarában. Észak-amerikai. Sötétkék egyenruha. Amerikai katonák. Valóban jelenti mindezeket és persze szlengként is használják a szót, legtöbbször negatív felhanggal. Ekként fordul elő leginkább az ausztrálok, kanadaiak, új-zélandiak és a britek mondataiban, viszont itt Amerikában elsősorban az északkeleti…
-
Múzeumtúra Lincolnban
Emlékeztek még az Amit sosem néztünk meg Lincolnban című bejegyzésünkre? Nos ez annak a párja lesz, mert van pár dolog, amit végre megszemléltünk az államunk fővárosában. Akinek van kedve, kezdheti az olvasást a belinkelt előző poszttal! Lincoln, Nebraska székhelye egy sármos, élhető egyetemi kisváros – jó néhány unikumnak számító múzeummal. Ezért a “Légy turista otthon!” évünk vége felé ezeket a gyűjteményeket céloztuk meg és most nagy kedvvel mutatjuk meg a blog olvasóinak. Lincoln nem a világ, csak Nebraska közepe, lévén a focicsapat és a stadion városa – ezzel együtt a fiesták, őszi tailgate-partik és néha csalódást hozó futballmeccsek városa. Mivel a járvány folyományaként még mindig nem utaztunk messzebb a szomszédos…
