Személyes
-
Egy barát emlékére
Egyik első és legfontosabb itteni barátomról szeretnék most írni, az apropó sajnos szomorú. Szokatlan talán az írás, de mivel már régen nemcsak az utazásainkról osztunk meg képeket és történeteket, hanem sokkal személyesebb témákban is, úgy vélem igenis itt a helye. Kathy Morales első itteni angoltanáraim egyike. 2012 szeptemberében találkoztam vele és a közvetlensége, kedves mosolya azonnal közelebb vonzott hozzá, mint a többi önkéntes munkát végző amerikai ismeretlenhez. Kathy alapfoglalkozását tekintve nem tanár, mégis az egyik leginkább alkalmas ember arra a feladatra, amivel sok egyházi közösség próbálkozik errefelé: az érkezők befogadása lelki, szellemi, tevőleges támogatása bekapcsolása beszélgetésekbe, programokba segítésünk a nyelvtanulásban és a kulturális sokk megélésében baráti jobb nyújtása és meghallgatás…
-
Válts az utca napos oldalára!
Három rövid szösszenetet szeretnék megosztani a napomról és általuk talán közelebb jutni a miért is jó itt élni a mindennapokban kérdés megválaszolásához. Csütörtök reggel városi ügyintézős nap, egyébként az egyik legjobb, mert általában mindenki hétfőn, kedden vagy pénteken akar mindent reggel 8-kor elintézni és letudni. A bank előtt leparkolva még nem, csak az ajtónyitó gombot megnyomva vettem észre, hogy megváltozott a nyitvatartás (igaz, személyesen elég régen jártam ott a covid-éra óta). Csak 15 perc múlva lesz tehát lehetőségem az ügyintézőhöz. Az első gondolatom az volt, hogy visszaülök a kocsiba és “ránézek” a telefonra. Aztán sokkal jobb ötletem támadt: észrevettem, hogy egy árnyékos járda 85%-ban körbevisz az épületen és a parkolón…
-
Ennyi játékautót egy helyen!
Mivel elég sok autós videót osztottunk meg az utóbbi időben, úgy döntöttem, hogy saját fotóimból válogatok és saját élményeimet írom meg ebben a bejegyzésben. Miklós persze készített számos videót, így valamikor a jövőben biztosan teszünk közé azokból is. Szóval aki mindkettőre kíváncsi, tartsa a szemét a pályán és rajtunk! Ez a gyűjtemény is szerepel a korábban már emlegetett múzeumtúrás posztunkban, és 2022 végén végre eljutottunk egy többórás látogatásra és bejárásra. Azt kell mondanom, hogy még az egy nap is kevés volt, a végére már annyira elfáradtunk, hogy úgy döntöttünk, abbahagyjuk és később visszatérünk még. Ennek elsődleges oka az volt, hogy óriási a kollekció, 14000 m2-en, több emeleten, több termet kell…
-
Hogyan lett a takarékos jenkiből pazarló amerikai?
Ez engem régóta foglalkoztat, de csak most vágtam bele, hogy körüljárjam egy kicsit a magamnak sokszor feltett kérdést: hogyan lettek a rendkívül takarékosan élő jenkik a 21. századra esztelenül pazarló amerikaiakká. Vagy ez csak sztereotípia, a világ (és én) gondolja ezt róluk, de valójában nem így van? Miben kereshetjük az okokat, ha mégis? Erről szól ez a bejegyzés. Mi jut eszünkbe először, ha meghalljuk a szót: jenki? Amerikai, 100%-ban. Egy jenki Artúr király udvarában. Észak-amerikai. Sötétkék egyenruha. Amerikai katonák. Valóban jelenti mindezeket és persze szlengként is használják a szót, legtöbbször negatív felhanggal. Ekként fordul elő leginkább az ausztrálok, kanadaiak, új-zélandiak és a britek mondataiban, viszont itt Amerikában elsősorban az északkeleti…
-
Múzeumtúra Lincolnban
Emlékeztek még az Amit sosem néztünk meg Lincolnban című bejegyzésünkre? Nos ez annak a párja lesz, mert van pár dolog, amit végre megszemléltünk az államunk fővárosában. Akinek van kedve, kezdheti az olvasást a belinkelt előző poszttal! Lincoln, Nebraska székhelye egy sármos, élhető egyetemi kisváros – jó néhány unikumnak számító múzeummal. Ezért a “Légy turista otthon!” évünk vége felé ezeket a gyűjteményeket céloztuk meg és most nagy kedvvel mutatjuk meg a blog olvasóinak. Lincoln nem a világ, csak Nebraska közepe, lévén a focicsapat és a stadion városa – ezzel együtt a fiesták, őszi tailgate-partik és néha csalódást hozó futballmeccsek városa. Mivel a járvány folyományaként még mindig nem utaztunk messzebb a szomszédos…
-
Séta Omaha belvárosában
Ismét elindítunk egy kisebb sorozatot a blogon belül. Milyen turistának lenni a saját lakóhelyünkön? Ezzel a kérdéssel (és javaslattal bárki számára) vágunk neki Omaha újbóli felfedezésének. Hogy miért? Minket a járvány (és annak kezelése az embertársaink által) óvatossá és megfontoltabbá tett: már nem ugrunk bele az autóba minden hosszabb hétvégén, hogy a legtávolabbi / extrém / legnépszerűbb /ún. bakancslistás célpontokat lencsevégre kapjuk. Nem mintha a kíváncsiságunk, érdeklődésünk vagy a nyitottságunk csökkent volna más helyek, városok, kultúra, ételek, stb. megismerése iránt, sőt. Viszont más szempontok kerültek előtérbe: tiszta-e eléggé egy hotel vagy étterem, milyen levegőszűrő van beépítve a repülőn, kell-e benzikutas kávét innunk útközben, hány állat szagát kell elviselni a bérautóban…
-
Áremelkedés?! Régi-új normák?
Hétköznapi bosszúságokról szeretnék írni egy kicsit, leginkább csak naplóbejegyzésként, de talán másoknak is szolgál egyfajta tapasztalatként. Sokszor, szinte mindennap halljuk vagy mondjuk a beszélgetéseinkben, hogy amikor majd visszatérünk a régi kerékvágásba, az új normák szerint, tudod, a vírus és folyományai, semmi nem lesz már a régi, felesleges ebben reménykedni. Szóval a mindennapi bosszankodás az új norma például? Magam leginkább az utolsó félmondattal értek egyet vagyis nemigen hiszek abban, hogy megvannak még a szokásaink, a dolgok 3 évvel ezelőtti szokásos rendje, amihez visszatérhetünk. Lehet reménykedni, de számomra valahogy nem akar visszaköszönni az, ami 2020 előtt működött. Mire gondolok? Azt már elfogadtam, hogy a 2-3 hetente megejtett bevásárlás során rendre vannak olyan…
-
Héjában sült krumpli a város legjobb étterméből!
Egy családi beszélgetés során derült ki, hogy jó lenne ha megosztanánk ennek az ételnek a receptjét és most örömmel teszünk e kérésnek eleget. A teljes név persze beszédesebb úgy, hogy egybensült krumpli gazdagon megkínálva feltétekkel. Mi azért kedveljük, mert számtalan módon lehet variálni télen és nyáron is, illetve nem kell hozzá új bevásárlólista, simán elkészíthető az itthon meglevő alapanyagokból. A város legjobb éttermében (Miklós’ My Kitchen) mindig van krumpli, lilahagyma, tejföl, sajt. A héjában sült krumpli alap hozzávalói 2 személyre: 4 közepesen nagy krumpli (édesburgonya is lehet, ha valaki azt kedveli) 1 nagyobb fej lilahagyma vagy 1 csokor snidling apróra vágva ízlés szerint reszelt sajt és tejföl Extra feltétek: készre…
-
Hogyan spórolunk Amerikában?
Például egy Costco-tagsággal! Korábban is írtunk már arról, hogyan próbáljuk racionalizálni a költségeinket, milyen módszerek vannak a benzinspórolásra. Újabb, ebbe az irányba tett lépésünk egy Costco-tagság, ami igazából az egész életünket behálózó kedvezménycunamival landol a családi költségvetésben. A Costco a világ 13 országában jelenlevő nagykereskedelmi raktáráruház, amely története kezdetén (1970-es évek) még csak kiskereskedőket szolgált ki és kb. egy évtized múltán tárta ki a kapuit az egyéni vásárlók előtt. Talán az otthoni Metro áruházhoz hasonlít leginkább: a választék elég széles: élelmiszert, ruházati, elektronikai és sportcikkeket vagy bútorokat is árusítanak és az éves tagsági díj ellenében kapott vásárlói kártyával lehet náluk vásárolni. Azonban a Costco ennél sokkal, sokkal többet nyújt. Ez…
-
Biztonságos az USA-ba utazni?
Ezt a kérdést már több alkalommal megkaptuk és először viccnek véltük, mostanra kicsit megváltozott a véleményünk. Talán érdemes tudni ezekről a szabályokról vagy történésekről. Aki persze a média által felfújt jelenségnek tartja az egyre gyakoribb, halálos áldozatokkal járó lövöldözéseket, az nyugodtan kattintson tovább! Szerencsére személyes tapasztalatunk nincsen ilyenről, de az biztos, hogy Omahában is megemelkedett a lövöldözések száma a covid-éra előtti heti 1-2-ről napi min. 1-re. Mennyire biztonságos az USA-ba utazni? Tényleg bárhol számíthatunk lövöldözésre? Van erre biztosítás? Mit kell csinálni, ha ilyen helyzetbe keveredünk a turistaként? Az egyik hírcsatorna tegnapi cikkében meghökkentő figyelemztetéseket közöl arra vonatkozóan, hogy egyes országok külügyminisztériuma, turisztikai hivatalai milyen biztonsági figyelemztetéseket adnak ki saját lakosaik…






















