Ennyi játékautót egy helyen!

Mivel elég sok autós videót osztottunk meg az utóbbi időben, úgy döntöttem, hogy saját fotóimból válogatok és saját élményeimet írom meg ebben a bejegyzésben. Miklós persze készített számos videót, így valamikor a jövőben biztosan teszünk közé azokból is. Szóval aki mindkettőre kíváncsi, tartsa a szemét a pályán és rajtunk! Ez a gyűjtemény is szerepel a korábban már emlegetett múzeumtúrás posztunkban, és 2022 végén végre eljutottunk egy többórás látogatásra és bejárásra. Azt kell mondanom, hogy még az egy nap is kevés volt, a végére már annyira elfáradtunk, hogy úgy döntöttünk, abbahagyjuk és később visszatérünk még. 

Ennek elsődleges oka az volt, hogy óriási a kollekció, 14000 m2-en, több emeleten, több termet kell végigsétálnia, olvasnia és befogadnia a látogatónak. Meghatározni vagy leírni sem könnyű, hogy mi minden is van összegyűjtve itt és meg merném kockáztatni, hogy pl. a Milwaukee-ban található Harley Davidson Múzeum sokkal híresebb, mégis ez a kollekció jócskán túlszárnyalja az ottanit. A Sebesség Amerikai Múzeuma a következőkkel dicsekedhet – és méltán: 

• versenyautók az 1920-as évektől kezdve
• Indy Cars (spéci feltételeknek megfelelő, az indianapolisi versenyeken kvalifikált járművek)
• mini versenyautók (midget cars)
• gokartok
• játék- és pedálos autó-, motor-, helikopter-, hajó-, repülő-, bicikli-gyűjtemény
• antik járművek és ritkaságok
• mindenféle, sebességgel kapcsolatos egyéb termék 
• versenyautó-motorok
• autótörténelem
• több évtizednyi hot rod és roadster-kollekció
• dedikált gitárok gyűjteménye
• Ford V8-as motorblokkok százával
• bi- és tricikli-ritkaságok
• autóklub-jelvények
• sulis ételhordók (hú, de rosszízű ez a szó) (lunch boxes)

Az egész múzeumban kivételes tisztaság volt és gondosan rendszerezettnek és karbantartottnak tűnt szinte minden egyes darab.

Műtárgy is lehetne, annyira szép!

Eredeti Ford-alkatrészek

Az alapító Smith-házaspár mindkét tagja a sebesség és a versenyzés abszolút szerelmese volt, nem csoda, hogy egész életükben a négykerekűekkel dolgoztak, családi vállakozásuk is ebben a körben működött (működik). Eleinte azokat a darabokat vették meg, amiken megakadt a szemük, kb. az ötvenes évektől gyűjtik szisztematikusan a fent felsorolt kategóriáknak megfelelő járműveket, motorokat és tárgyakat, emlékeket. Négy fiuk szintén a családi bizniszben dolgozik és viszi tovább a szülők elévülhetetlen örökségét. Ez sok munkát jelent valamennyiük esetében, egyáltalán nem szabad azt hinnünk, hogy ez pusztán pénzkérdés. Sokezer munkaórájuk fekszik a ritkaságok felkutatásában, restaurálásában, aukciókra járásban és a mindehhez szükséges anyagi források előteremtésében.

Speedy Bill és Joyce Smith

Harry Miller kihagyhatatlan az autóversenyzés amerikai történetéből: brilliáns ötletei, forradalmi újításai, fáradhatatlan próbálkozása számos fejezettel gazdagította azt. Két közvetlen munkatársával, Fred Offenhauserrel és Leo Goossennel együtt ők bizonyosan a modern autóversenyzés “alapító atyái”. A lincolni múzeumban egy teljes termet szentelnek ezen elegáns úriember és társai emlékének.

A termek legtöbbször az idővonalat követve vannak berendezve, azaz a múltból sétálhatunk a mai életünk felé a járművek körül. Okosan oldották meg a bemutatókat, kényelmesen körbejárható (és fotózható!) sok-sok járgány és amikor már beleszédülne az ember, akkor jön valami könnyedebb: fotók, egy korabeli benzinkút, pilóta-relikviák, egy új téma. Gyerekekkel is bátran betérhetünk ide, annyi érdekes játék- és valódi autó van, hogy nem unatkoznak a legkisebbek sem. A gyűjtők szenvedélye nemcsak a karbantartásból és az időrendből szembetűnő, hanem abból is, hogy ma is gyarapodik a gyűjtemény, továbbá nem csak itt porosodnak a járgányok, hanem utazó kiállításokra, vásárokra, bemutatókra viszik őket és számos programot szerveznek helyben is. Rendezvényhelyszínként is kibérelhető a múzeum egy része, a parkolóban pedig rendszeresen összejönnek a petrolheadek az államból és az országból (pl. Cars & Coffee Show).

Következzen pár gyönyörű darab, amiket én (aki nem rajong a vezetésért) gondolkodás nélül hazahoznék, ha lehetne!

Mivel az amerikai gengszterfilmekért rajongok, ez a Mighty Duesenberg lenne az első, amit kiválasztanék! Stílusos, könnyed és azonnal időutazásra késztet.

Lélegzetelállító szín, külső, feeling – mi kell még?

Percekig bámultam ezt a kocsit és nagyon szerettem volna beleülni, végigsimítani!

Van aki ne akarná kipróbálni ezt az autót?

A színekről sokszor írtam már a posztjainkban, hogy mennyire lenyűgözőek és életteliek a régiek, s halálosan unalmasak és egyhangúak a maiak. S egy igazi autórajongóval osztva a mindennapjaimat, azt is tudom, hogy ez egyáltalán nem csak nekünk, nőknek számít! Én szerencsés vagyok, mert egy szokatlan színű gyönyörű autót vezethetek.

Különcségben sincs hiány a lincolni múzeumban, szóval ha ilyet keresel, akkor is itt a helyed!

Még szerencse, hogy van akinek eszébe jut, hogy miért ne lehetne autóvá alakítani egy koporsót?!

Futurisztikus vagy ósdi? Ki-ki döntse el magának, szerintem szimplán csak cool!

Ez az autó valódi ritkaságnak számít, hiszen mindössze 51-et készítettek a típusból. Preston Tucker volt a névadója és az ösztönzője a Tucker-autók gyártásának. S hogy mitől unikum? Építésének évében, 1948-ban annyi újítást tartalmazott, hogy azonnal forgószélként kavarta fel a háborút követő lassú éveket. Hathengeres helikoptermotort, független felfüggesztést mind a 4 keréken, biztonsági ablaküveget és harmadik első lámpát kapott ez a gyönyörű darab. A külseje is egyedire sikeredett Mrs. Tucker kedvenc színét (Waltz Gown Blue) álmodták és fényezték rá. Ha már Jay Leno garázsában áll egy ilyen, egye fene, én is elfogadnám!

Ízelítő a “mindenmás” kategóriából: egy apró teremben gitárok és más pengetősök nézegethetők a plafonon és a falakon, zenészek, művészek, komplett bandák aláírásával. Plusz autós filmek, bakelitek, filmzenék tárháza is ez a szoba!

Amerikában nincs múzeum foglalkoztató, gyereksarok nélkül, nos ez itt bizonyára felnőtteket is megállásra késztet! Miklós is azonnal elkezdett építeni az asztalra borított legohalomból és a mellette lévő pályán ki is próbáltuk hogyan gyorsul az általa “fejlesztett” modell. (Videó készült, róla, csak jelezném az érdeklődőknek!)

A pálya!

Remélem sikerült kedvet csinálnom a hely bakancslistára vételéhez bárkinek, aki erre jár! A játékokról pl. én nem készítettem fotókat, de videón láthatjátok majd: ennyi játékautót egy helyen! Aki nem utazik ide, de van kedve böngészni, annak ajánlom figyelmébe a múzeum linkjét a poszt elején és itt: a honlap is elég profi, rengeteg fotót és érdekességet talál rajta az érdeklődő!