Ikervárosunk, Council Bluffs

Számtalan posztot kezdtem már úgy, hogy mivel a két állam határán lakunk, kézenfekvő, hogy inkább kelet felé indulunk útnak, hiszen ellenkező irányban 8 órát kell autózzunk, hogy átérjünk Coloradóba vagy Wyomingba. Iowa legnyugatibb nagyárosa tulajdonképpen összeforrt Omahával, nemcsak Omaha metro-ként emlegetjük és megosztjuk a tömegközlekedést, hanem sok más tekintetben is mintha ikerpár lenne a 2 település. Egy kellemes kirándulást végre szenteltünk is ennek a méltatlanul kevéssé becsült városnak. Ikertestvér, de mégis annyira más! Tartsatok velünk és kukkantsatok be Council Bluffs-ba velünk! 

Az egykori gabonapiacnak ma már csak jelképesen, egy kisebb kert formájában van helye a városban

Amíg a belvárosban laktunk közvetlenül a Missouri mellett, elég volt az apartmankomplexum tetején levő teraszról kitekintenünk és majdnem az egész várost beláthattuk. Első benyomásaink ebből a korszakból: Council Bluffs-ban

• olcsóbb a benzin, tehát jó néhányszor átrándultunk tankolni, s ha már ott voltunk, akkor némi bevásárlást is megejtettünk, hiszen
• sokkal szélesebb  és színesebb a sörválasztékuk, mint nálunk ugyanabban a boltban
• Iowában legális a kaszinó, rögtön egy jó nagyra láttunk rá a teraszról, odamennünk is csak negyedórába telt, ha játszani akartunk
• a kaszinó parkolójában több koncertet is tartottak, amit a The Brakers tetejéről kényelmes fotelekből, ingyen hallgathattunk meg (Darius Ruckeré volt a legjobb)
• a legviccesebb dolog pedig az volt számunkra, hogy Texasban 10+ órába telt elérnünk az államhatárt ha utaztunk, ez Nebraskában olyannyira megváltozott, hogy amikor legelőször rákerestünk a hozzánk legközelebbi élelmiszerboltra, az mindjárt Iowában volt, ahova majdhogynem gyalog átugorhattunk volna!

Omaha látképe Council Bluffs kilátópontjáról – előtérben a reptérrel

Omaha apró repülőtere, az Eppley Airfield

Omaha és Council Bluffs ezer szálon kötődik egymáshoz, agglomerációként működik ma is, jóllehet Omaha területét vagy népességét tekintve is sokszorosa az iowai városnak. Minden történelmi korszakban hasonló helyzetben volt a 2 település a Missouri két oldalán. A síksági indiántörzsek a folyó mindkét oldalán vándoroltak, néha megtelepedtek. Mivel az iowai part magasabban fekszik, kevésbé és kevesebbszer öntötte el és döntötte romba a folyó a sátortáborokat. Omahát már az első ideérkezők rendkívül sáros, nehezen közlekedhető területként jegyezték fel. A beszédes Council Bluffs nevet (tanácskozó dombok) Lewis és Clark felfedezőknek tulajdonítják, lévén 1804-ben a Missouri fölötti magaslatokon tárgyaltak először az otoe törzzsel. Az ennek emléket állító kilátópont ma az egyik legfelkapottabb látnivaló a városban – hiszen tényleg pazar kilátást nyújt Omahára. Nem lehet persze nem észrevenni, hogy az emlékművön szereplő indiánok békepipával és ajándékokkal, míg a fehér ember fegyverrel és térképpel érkezik a találkozóra.

Lewis and Clark emlékmű a város legmagasabb pontján

A folyó nyugati partján az 1830-as évektől lakják állandóan a rönk-és vályogházakat az egymással kereskedő telepesek és indiánok. Valójában a mormon exodusnak köszönhetően indul ugrásszerű fejlődésnek a Caldwell’s Village-nek majd Kanesville-nek nevezett település. Az első csoportok által felhúzott lakóépületeket újabb és újabb mormon csoportok népesítik be ideiglenesen, mielőtt továbbhaladnak Utah irányába. A kemény síksági tél, a Sziklás-hegységen való átkelés mindig hosszabb előkészítést igényelt, így alakult egy rendkívül forgalmas csomóponttá a város, ahol tehát az utazók megpihenhetnek, feltölthetik a készleteiket, kijavíthatják a szekereiket, bevárhatják a nyomkeresőket és a karavánok vezetőit.

Mai utcakép Council Bluffs-ban

A Kanesville nevet az egyik legismertebb, számos mormon expedíciót sikerre vivő Thomas Kane révén kapta a város. Természetesen sok, Kaliforniát megcélzó aranyásó is errefelé vette az irányt a mormonok nyomában. Őket pedig már csak pár év választotta el az újabb nagy, Európából érkező telepeshullámoktól és velük együtt a vasútépítéstől. Abraham Lincoln is ide hívja találkozóra Grenville Dodge vasútépítő mérnököt, hogy a legbiztosabb kezekbe fektesse a Union Pacific Társaság vonaltervező és hídépítő munkáját.

Nem mindennapi szobor a városkában

A városi könyvtár bejárata

Mozaik-emlék

Mindezek a tényezők a mai napig rajta hagyták nyomukat Council Bluffs arculatán: a sokszínű, ügyes-bajos dolgai után járó lakók, turisták, átutazók vagy épp letelepedő bevándorlók, vándormunkások mindennap szembejönnek (ha átrándulunk) boltban, bankban, barkácsáruházban, postán. Az átjáróház-jelleget ma is társítják Council Bluffs-hoz (egyébként Omahához is) annak minden pozitív és negatív vonásával együtt. Nemcsak a bátor nyomkeresők, reménykedő aranyásók, hittérítő misszionáriusok és német iparosok fordultak meg itt, hanem a sörfőzők és whiskey-lepárlók, szerencsejátékosok, nyerészkedők, ál-doktorok és zsebtolvajok, törvényenkívüliek is. A szórakozás minden formáját magasra srófolták és srófolják ma is: számos mozi, tánc-és sportklub, éjszakai bár, kaszinó és más szórakozóhely várja a betérőket. A 40-es években Meyer Lansky szervezett agárversenyeket  Council Bluffs-ban, szerintem ez sok mindent elárul a “poros, középnyugati, Isten háta mögötti porfészekről”.

Bayliss Park

Iowa adottságait kihasználva a vasúti csomóponton túl (amely az országban az 5. legnagyobb a 30-as években), gabona- és húsfeldolgozók, bioetanol-üzemek és érdekes kisipari egységek (rádióalkatrészek, amish bútorok, lakókocsi-összeszerelők) adnak ma munkát a nagyjából hatvanezres városban. S hogy miért lehet vonzó utazók és turisták számára? 

• a közelben van a világon egyedülálló löszdombság szép kirándulóhelyekkel és kempingekkel
• a crescenti sípálya
• az egykori gabona- és takarmánypiac ma is az óvárost jelenti (Haymarket)
• változatos (mexikói, őslakos, afroamerikai, mormon, dán, horvát közösségek lakta) negyedek

Történelmi épület a Squirrel Cage Jail (mókusketrec névre keresztelt börtönmúzeum) apró mérete miatt

Nem egyszer “eltévedtünk” már a városban és ezek a legérdekesebb felfedezőutak, mert pár háztömböt követően számtalanszor és annyira megváltozik a város jellege, hogy csak kapkodjuk a fejünket: vannak gyönyörű magánvillák, régi viktoriánus kúriák, egészen egyedi, különc lakóházak, lepukkant, vöröslámpásnak tűnő negyed, kellemes, sétálható, családias parkok és kertvárosok, mexikói városrész és gyártelep. Bárkinek ajánljuk ezt az eltévedős stratégiát, bizonyosan nem fogtok csalódni Iowa e nyugati városában!

A posztot írva visszagondoltam a legutóbbi Council Bluffs-i látogatásainkra és 2022-ben sikerült az egyik legmelegebb (júliusi) és leghidegebb (karácsony előtti) napot kiválasztanunk. Mindkétszer azt állapítottuk meg, hogy “nahát, rajtunk kívül csak 1-2 őrült merészkedik ki a városba” a rettentő kánikulában és a mínusz 22 fokban. De a képeket böngészve ma is azt gondoljuk, megérte! Nekünk nagyon tetszik békés-álmos kisvárosi hangulata, hogy bármerre térülve egy teljesen más negyedben találjuk magunkat.

Hangulatkép egy álmos kisvárosból