Námbörván=amerikai?

Ma egy fura kérdés körüljárását kísérlem meg e helyen. Sok amerikai gondolja magát különlegesnek, kivételesnek, egyedülállónak, másnak mint a többiek. Van ennek valóságalapja? Vagy éppenséggel más nemzetek gondolják ezt róluk? A magabiztosságuk nem pökhendiség? A hangosságuk nem éppen a tudatlanságukat vagy a félelmüket hívatott leplezni? Van alapja annak, hogy a világ első számú nemzetének hiszik magukat? Vagy pont az az egyediségük záloga, hogy a világ többi része csodálja a hagyományos amerikai értékrendet, szabadságot, vezető szerepet? Mítosz vagy valóság ez 2022-ben?

Sokszor hallani a szájukból a mondatot: I feel so special. (Különlegesnek érzem magam.)  Vajon tényleg különlegesek? Tény, hogy egyes az ország hívószáma. Első tehát. Ha valaki első, bárki más már csak az után következhet. Mit is jelenthet az egyedülállóság? Talán erényesebbek, mint mások? Sikeresebbek? Nagylelkűbbek? Találékonyabbak? Kitartóbbak? Optimistábbak? Adakozóbbak? Alkalmazkodóbbak? Tehetségesebbek? Hosszan folytathatnánk még a sort: kinek mit jelent az egyedülálló vagy kivételes jelző. 

Nehéz fába vágja fejszéjét az erről elmélkedő, hiszen érzésem szerint ez mindenki számára mást és mást jelent. Számomra tehetséges sportoló Egerszegi Krisztina, de mások talán azt gondolják, inkább rettentő kitartó és céltudatos. Én kivételesen bátornak gondolom a tűzoltókat, ők talán azt mondják, az égő épületbe belépés a napi munkájuk része, tehát megszokható rutin. Magabiztos az, aki bármikor kiáll sok ember elé és képes a figyelmet megtartani a beszédével (tudásával, humorával, érdekes történeteivel), miközben másoknak már ettől a gondolattól is hideg verítékes lesz a homloka és gombóc tolul a torkukba.

Összegyűjtöttem pár jellemvonást, amelyek hozzájárulhatnak a kivételesség érzéséhez. S amelyekről azt látom (tizedik éve it élve), hogy jellemző sok amerikaira.

1. Hisznek az egyes ember erejében, az egyéni kezdeményezésben

Sokkal inkább, mint más nemzetek. Nem várnak másokra ha meg kell oldani egy problémát, lépni kell, döntést hozni, tüntetést szervezni. Felemelik a szavukat és mernek kérdezni. Vállalják a kockázatot, kihívják az ismeretlent és nem félnek a saját útjukat járni. Egy volt kollégám még csak huszonhárom éves, de már kétszer váltott az egyetemen, tehát most a harmadik főszakot hallgatja, miután meglátta, hogy az első két válsztása nem igazán neki való, nem jött be. Később fog végezni? Igen. Van ennek anyagi vonzata? Igen. Vállalja ezeket? Igen, mert úgy véli ez a saját útja.

Mernek precedenst teremteni és mernek elbukni. A bukás vagy egy csőd a folyamat része. Nem ezt ítélik meg negatívan, ha valaki elrontott valamit és újrakezdte, elbukott egy válallkozásban és új irányban próbálkozik, hanem azt, aki gyáva meglépni ezeket. Vállalják és viselik az egyéni döntések következményeit. A legutóbbi példa erre a Covid kezelése: a saját döntése, hogy milyen módon védi magát, ha ezekben sikertelen volt, akkor megvonja a mérleget és levonja a konzekvenciákat. Minden kudarcból lehet tanulni és akként felfogni, mint a tanulási folyamat része. Miért is jön ide sok válallkozó, feltaláló, újító az ötleteivel? Miért itt indul a legtöbb startup-cég?

2. Versenyszellem

Ezzel gyerekkorukban találkoznak és nem lehet kiölni belőlük. Nyilvánvalóan összefügg a sok egyéni kezdeményezéssel, illetve azzal, hogy törekszenek arra, hogy kitűnjenek valami egyedülállót alkossanak, mutassanak fel. Egy amerikai mindig mindenben első akar lenni, mindenáron. Nem a játék öröméért játszik, hanem a nyerés dicsőségéért. Van előnye annak, hogy az iskolai osztályokat minden új tanévben újrarendezik, vagyis nem ugyanazok az osztálytársak 8 éven át, hanem új versenytársak lépnek a rajtvonalhoz. Nagyon fontos szerintem, hogy a nyertest valóban nagy elismerés illeti, nagy dicsőség bármiben elsőnek lenni, trófeát elhódítani, a dobogó legfelső fokára állni. Nem utolsó érték, hogy ezeknek a sikereknek valódi örömmel képesek örülni.

3. Everything is possible – örök optimizmus

Minden rosszban képesek megtalálni a jót. Ami nem ölt meg, az erősebbé tesz, csakis épít rajtad. Semmilyen ötletet nem vetnek el csak azért, mert hülyeség vagy nem lehetséges első látásra. Mindenhez úgy állnak, hogy lehetséges. Ez nagyon érdekes jellemvonás szerintem. Egy hétéves kisgyerekkel folytatott beszélgetés vezetett rá erre 2013-ban. Honnan tudod, hogy nem tudsz festeni, amíg ki sem próbáltad? – szólt a jogos kérdés hozzám egy őszi délutánon. Akkor van “jogod” ezt mondani, ha már legalább három különböző módon próbáltad és mindegyik szörnyű lett. Otthon gondoltam csak bele, mennyire egyszerű ez és milyen igaza van. Honann tudom, hogy rossz vagyok valamiben, ha ki sem próbáltam? 

Semmilyen új elgondolást nem becsülnek, nem szólnak vagy hurrognak le azonnal. Ha megvizsgálták a lehetséges hozadékait vagy hátrányait, eldöntik, hogy kuka vagy tervezőasztal lesz-e az újítás sorsa. A pozitív gondolkodásuk előremutató erejét már sokszor megtapasztaltam – és az egyik jelentős tényező, amiért magam szeretek itt élni. Nem siránkoznak, nem mást hibáztatnak örökkön-örökké, nem évtizedes sérelmeket dédelgetnek naponta. Ehelyett előrevivő, megnyugtató mondatokat mondanak, ha vigaszra van szükségem. Pár egyszerű pozitív gondolattal, segítenek kívülről látni a helyzetet és felmérni: valóban olyan tragikus? Valóban nem tudok tenni semmit? Valóban az a legcélravezetőbb, ha magamba roskadok és mindenki más engem sajnál, simogat és ajnároz?

4. Bizalom – Önbizalom

Az önbizalom szerintem elsősorban önbecsülés és -elfogadás. Elfogadom azt a külsőt, körülményeket, életutat, ami adatott és ebből igyekszem kihozni a legtöbbet. Ha minden egyes nap úgy fekszem le, hogy megtettem a tőlem telhető legtöbbet és legjobban, annak nem marad el a jutalma. Ez egyfajta ősbizalom a teremtett világ rendjében és a dolgok működésében. Ha mosollyal fordulok az ügyintéző felé, nem fog durván, lekezelően bánni velem. Ha határozottan képviselem az érdekeimet, nem mutatok gyengeséget, az biztosan tiszteletet vált ki a másik félből, legyen az ellenfél vagy partner valamiben. Az ősbizalom jele, hogy a dolgok működnek, különösen, ha egy apró pluszlépéssel megsegíti a működést mindenki a saját területén. 

Meghatározó, hogy mit hallanak / látnak naponta. Ha minden iskolai napon hallod valamelyik tanárodtól, hogy ez a világ legszebb, legnagyszerűbb országa (greatest country in the world), akkor az más nyomot hagy benned, mint amire én legjobban emlékszem általános iskolás koromból: az én hazám Németország csatlósa, később: világelső öngyilkosságban és bizonyos rákos megbetegedésekben.

Igenis van jelentősége a rengeteg zászlónak, amit mindenhol láthatunk. A csillagos-sávos lobogó mindenhol a világon egyet jelent az USA-val, azok számára, akik a védelmébe menekülnek vagy reménnyel telve feltekintenek rá, egyet jelent a szabadsággal. Saját magam beszámolhatok ennek a mindennapokra gyakorolt hatásáról, hiszen minden munkanap úgy léptem be a könyvtár ajtaján, hogy elhaladtam és feltekintettem az amerikai és a nebraskai lobogóra. Sokszor átsegített ez nehéz pillanatokon, amikor nagyon megbántott egy olvasó és ebédszünetben a raktárban sírás-dühöngés helyett felvettem a kabátomat és kimentem az épületből. Sétáltam 3 kört és minden alkalommal megálltam a zászlórúd alatt és felnéztem… az égre. A harmadik kör után már nem éreztem, hogy utálnom kéne az idős hölgyet, aki “beszólt” nekem egy órával korábban.

5. Kitartás, hit a kemény munkában

Tisztában vannak azzal, hogy a legtöbbet úgy érheti el az ember, ha kitűzi a célt maga elé, felépíti az odavezető utat és nap mint nap megteszi a szükséges lépéseket. Nem adja fel, nem térül el, nem veszíti el a hitét magában és abban, hogy a cél és az ügy jó, amiért küzd. A kitartó munka, az állhatatosság, az eltökéltség, a célratartás óriási erő és hatalom: hozzásegít a megvalósításhoz. Ez az amerikai álom lényege és veleje. Hallgassuk csak meg bármelyik erről szóló sztorit, a lehetőségek országa, a korlátlan szabadság, az arannyal jutalmazott vörös szőnyeges bevonulás mindig csak  a “körítés”. A lényeg minden történetben az út maga valamennyi buktatójával, kacskaringójával és leágazásával együtt képviseli az igazán értékeset. Azt elismerem, hogy szenvedni nem szeretnek, tehát nyilván törekszenek a részfolyamatok megkönnyítésére, az akadályok elhárítására és a segítők feltalálására.

A fentieket mind meg lehet tanulni, nemhiába van millió weboldal, könyv és személyes segítő-életvezetési tanácsadó (coach). Magam hajlamos vagyok hinni abban is, hogy a legtöbb amerikai a szíve mélyén abszolút érzi és elfogadja, hogy szükség van a sokféleségre, a másságra, a különvéleményre, az idegenek el- és befogadására. Mindannyiunk másságában van az erőnk, egyenként is, de egymást erősítve (nemzetként) is. Manapság sok vita zajlik arról, hogy mindez csak mítosz és a megváltozott amerikai társadalomban nem egészen így működnek a dolgok. Pl. hogy mennyire fontos az esélyegyenlőség a kezdeti szakaszban. Nem ugyanúgy fut neki egy New York City-ben született kisiskolás a Carnegie Hall színpadának, mint egy kansasi farmon felnőtt kortársa. Ez igaz, de nem is kell mindenkinek azt a színpadot megcélozni, mert nemcsak az a siker fokmérője. Az ehhez szükséges vonásokat és értékeket ugyanúgy meg lehet tanulni egy ohiói gyári munkás, mint egy wyomingi cowboy, Szilicíum-völgyi tanár vagy egy új-mexikói ötvös édesapától.

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a bejegyzést és hogy érdemben hozzászóltok!

Források:

https://www.lifehack.org/313599/10-signs-youre-really-special

https://www.thoughtco.com/what-makes-americans-unique-4048010

The Myth of American Exceptionalism

https://thefederalist.com/2017/02/24/study-americans-think-theyre-better-everyone-else/

https://www.cbsnews.com/news/how-americans-look-to-the-rest-of-the-world/

https://www.psychologytoday.com/us/blog/ambigamy/201501/why-some-people-maybe-even-us-think-theyre-so-special

https://www.realclearscience.com/quick_and_clear_science/2018/07/05/65_of_americans_think_they_are_more_intelligent_than_average.html