Séta Omaha belvárosában
Ismét elindítunk egy kisebb sorozatot a blogon belül. Milyen turistának lenni a saját lakóhelyünkön? Ezzel a kérdéssel (és javaslattal bárki számára) vágunk neki Omaha újbóli felfedezésének. Hogy miért? Minket a járvány (és annak kezelése az embertársaink által) óvatossá és megfontoltabbá tett: már nem ugrunk bele az autóba minden hosszabb hétvégén, hogy a legtávolabbi / extrém / legnépszerűbb /ún. bakancslistás célpontokat lencsevégre kapjuk. Nem mintha a kíváncsiságunk, érdeklődésünk vagy a nyitottságunk csökkent volna más helyek, városok, kultúra, ételek, stb. megismerése iránt, sőt. Viszont más szempontok kerültek előtérbe:
- tiszta-e eléggé egy hotel vagy étterem,
- milyen levegőszűrő van beépítve a repülőn,
- kell-e benzikutas kávét innunk útközben,
- hány állat szagát kell elviselni a bérautóban ülve.
Szokatlan kép Omaha belvárosáról a gyaloghídról kattintva
És még sorolhatnám. A saját egészségünk és biztonságunk nagyobb súllyal esik latba, mint az, hogy még hússzal több lájkot szerezzünk valamely közösségi oldalon egy extra-népszerű nevezetesség melletti fotóval. Rendszeres olvasóink tudják, hogy nem indultunk hosszabb utakra az elmúlt 3 évben, főként a felsorolt okok miatt. Nem kell velünk osztozni vagy egyetérteni ebben, magunk is látjuk, hogy embertársaink többsége még esztelenebb habzsolásba, élményvadászatba, lájkbajnokságba kezdett mihelyst kinyitottak az országok, nevezetességek, éttermek. Mi úgy értékeljük a kevesebb sokszor több: biztonságosabb, egyszerűbb (nem felhájpolt) élményeket is begyűjthetünk és talán még többet is épülünk általuk. Omahában és a szűkebb környezetünkben tett kirándulásaink, túráink és útjaink arra ébresztettek rá, hogy mennyi apró és csodálatra méltó, a természet vagy ember által létrehozott látnivaló vesz körül minket. Ezért invitálunk titeket is magunkkal turistáskodni a saját városunkban!
A belváros új arcképe egyelőre kevés zölddel, szép fényekkel
- rész: Omaha belvárosa
Sok újat nem fogunk mondani a városról, inkább talán csak más szemmel nézünk rá. Nyilván sokkal többet tudunk már Omaháról mióta itt lakunk az első poszthoz képest. Évekig lakva egy helyen mindenki megtapasztalja, hogy mássá válik a kapcsolata a lakóhellyel: megismerjük a kis utcákat, a legjobb kifőzdéket, amik nem szerepelnek az utazási katalógusok ajánlóoldalain, viszont mérföldekkel jobban főznek és barátságosabbak. Tudjuk, hogy hova kell menni a legfrissebb zöldségért, a legfinomabb fagyiért, a legjobb ajándéktárgyért, egy különleges kézműves sörért, egy jó orvoshoz vagy autószerelőhöz. Kialakulnak az állandó és a kedvenc helyeink, sokféle közösség tagja lettünk, mondhatjuk, hogy gyökeret eresztettünk.
Nem lakunk közel a belvároshoz, ezért legtöbbször kivételes alkalom kell ahhoz, hogy visszatérjünk. Azért írom így, mert számos más jellegű és izgalmas része van Omahának és van ahová szívesebben megyünk vasárnap délután sétálni, Halloween- vagy karácsonyi dekorációt nézni. A belvárost elég jól bejártuk, felfedeztük amíg ott laktunk az első évben és azért ma is megdobban a szívünk, ha a kedvenc helyeinket felkeressük. Azonban amit ideköltözésünkkor hallottunk: ha kiköltöztök pl. a város déli vagy nyugati részébe, nemigen jártok majd a 72. utcán túl és ez így lett. Minden szolgáltatást a mikrokörnyezetünkben veszünk igénybe és csak akkor megyünk a “körön kívülre” ha speckó dolgot keresünk. Ilyen volt legutóbb a biciklibolt (javítóműhely), csak hogy egy példát említsek.
Kis csalással Omaha: Omaha metropolitain area, igazából a folyó túlpartja, de a két város annyira összenőtt, hogy simán belefér ebbe a séta-posztba
Ezek a kisebb lakókörnyezetek nagyon is élhetőek a középnyugati városokban, meglepetésünkre az egyik legbarátságosabb hasonló példát Los Angeles-ben tapasztaltuk: nem kell órákat állni a dugóban hogy egy jó hamburgert együnk, találjunk egy szép csokor virágot vagy megjavíttassuk a cipőnket. Mindenütt jó élni, ahol otthonra és barátokra találunk, legalábbis számunkra ez így működik. A mostani helyen is egyre inkább bevonódunk a közösség döntéseibe, életébe, problémáiba, részévé válunk, szívesen adományozunk vagy dolgozunk önkéntesként, hiszen mások is ezt teszik a környékünkön.
Jöjjön tehát egy kisebb fotóalbum Omaha belvárosáról! Lapozzátok nyitott szívvel és kíváncsisággal, valamint olyan örömmel, ahogyan mi készítettük a blog olvasói számára!
A Missourin átvezető gyaloghíd alulnézetből
Aranyló prérifüves naplemente – egy középnyugati nagyvárosban nem meglepő egyáltalán
A belvárosi szoborpark része, régebbi posztunkból valamiért kimaradt szereplők a Vadnyugat meghódítása című sztoriból
A vasút székháza, lovak, bölények Omaha belvárosában
Új szobor (elfelejtettük rögzíteni a címet) a belvárosban, a Gene Leahy-park tele van abszolút modern, kortárs művészeti alkotásokkal
Egyik kedvenc fotónk a belvárosból: micsoda kilátás nyílik a Pinnacle Bank felirat alatti tetőtéri lakásokból!
Mióta ideköltöztünk nagyon szívesen járunk vissza ebbe a szivarbárba (Havana Garage), bár egyikünk sem dohányzik. A hangulat, a zene, az illatok, az italok minősége mind vonzó és megtartó. Bátran próbálja ki aki erre jár!
Folytatása következik! Tartsatok velünk akkor is!
