A karácsony tizenkét napja

Ez a történet a személyes kedvenceim közé tartozik. A karácsony tizenkét napja megismerhető meseként, dalban elmesélve, pantomimesek előadásában vagy hagyományos angol karácsonyi énekként. Magam legelőször egy képeskönyvben láttam meg, illetve egy karácsony előtti házmúzeum-látogatásunkkor az idegenvezető mesélt róla Austinban. A két esemény majdnem egyszerre volt, talán ezért is emlékezetes.

Mind a keleti, mind a nyugati keresztény kultúrkörben megtaláljuk az ünneplés nyomait. A tizenkét nap a december 26. és január 6. közötti időszakot öleli fel. A történet eredetét kutatva számtalan forrásra akadtam és magam abban hiszek leginkább, hogy bár ezt sokan tipikusan angolszász hagyománynak tartják, valamilyen formában más európai népek kultúrájában is szembetalálkozunk vele.

A franciák meggyőződése szerint a Jézus születését követő 12 nap ünneplése nem is keresztény, hanem pogány eredetű, s a VI. században az egyházi ünnepek körébe már nem először iktatták be, hanem újra (vagyis részük volt már ezt megelőzően is). Franciaországban ma is a szentek emléknapjaiként tekintenek ezekre a napokra: Szent István, Keresztelő Szent János, Szent Tamás, Szent Szilveszter és így tovább. A görögök dodekameronnak (12 nap) nevezik és hidelemviláguk számos ősi elemét megtartva ünneplik ezt az időszakot. Az északi germán népek 12 napig folyamatosan égve tartják a karácsonyi fatuskót (Jule tuskó), hiszen csak így hoz szerencsét a háznépre. (Ebből ered a sok országban ismert karácsonyi fatörzs-torta készítése.)

Hogy pontosan hogyan került a középkorban a kontinensről Angliába, nem találtam biztosnak mondható forrást. A XVI. században említik már angol karácsonyi énekként, illetve a katekizmus részeként. Több fordítást átböngésztem és a megnevezésben sem egyöntetűek a források: ima, énekelt ima, verses dialógus, a katekizmus leckéje, ezek frodulnak elő a leggyakrabban. A XVI. századi Angliában az utóbbi megnevezéssel illették, de csak titokban. 1558 és 1829 között a katolikus vallás gyakorlásának minden egyes formáját büntette a törvény, nem is akárhogyan: akár halállal is bűnhődött az, akiről kiderült, hogy köze van bármilyen formában a katolicizmushoz.

A karácsony 12 napja című ének tehát egy kizárólag szájhagyomány útján terjedő vers volt, része a legfiatalabbak hitoktatásának. Tilos volt leírni és továbbadni is természetesen a verseket, történeteket, ezért meg kellett jegyezni és énekelve lehetett elbeszélni, vagy párbeszédes – némajátékos formában megeleveníteni. Az énekelt verses forma a sokszori ismétléssel nagyban megkönnyítette a megtanulását. S a benne rejlő szimbólumokról már könnyebb is volt beszélgetni, s ezáltal átadni a keresztény hit tanításait. Milyen szimbólumokról beszélünk tehát?

1.  nap: egy fogolymadár a körtefán – a világ Megváltójának jelképe
2.  nap: két vadgalamb – az Ó- és az Újtestamentum jelképe
3.  nap: három francia tyúk – a hit, a remény és a szeretet kifejezői
4.  nap: négy énekesmadár – Máté, Márk, Lukács és János megtestesítői
5.  nap: öt aranygyűrű (karika) – Mózes öt könyve
6.  nap: hat költő lúd – a teremtés hat napját szimbolizálják
7.  nap: hét úszó hattyú – az élet hét szentségét vagy a Szentlélek hét ajándékát jelentik számunkra
8.  nap: nyolc fejőnő – az üdvösség nyolc formáját jelképezik
9.  nap: kilenc táncoló lány –  a lélek gyümölcseit jelképezik (öröm, béketűrés, hűség, szelídség, jóság, szeretet, szívesség, mértékletesség, békesség)
10.  nap: tíz szökkenő férfi – a Tízparancsolat megtestesítője
11.  nap: tizenegy fanfáros – a tizenegy hű apostol megtestesítője
12.  nap: tizenkét dobos – az apostoli hitvallás tizenkét tétele

A magyar fordítás néhol talán viccesnek vagy bugyutának tűnhet és igaza van az olvasónak. Azonban azt gondolom többször is a könnyebb megjegyezhetőség és rímelés okán választotta a versszakok kiötlője az angolul sokkal jobban hangzó, sokszor alliteráló szavakat (pl. seven swimming swans). Valamennyit egy-egy ajándékként foghatjuk fel: a tizenkét nap tizenkét isteni ajándékot jelképez és jelenít meg nekünk. Minden szakaszban vendégünk az igaz szeretet (true love), amely magát Istent jelképezi.  A me szócska pedig saját magunkat jelenti, akik csak belefeledkeztünk avagy komolyan tanulmányoztuk a 12 strófát.

Teljesen megértem, ha valaki nem veszi elő a Bibliát és keresgeti a fenti elemeket benne, csak “simán” élvezi az írás elejére linkelt,  a világhírű Mormon Kórus és a King’s Singers előadásában megszólaló éneket. Mindkettőt felfoghatjuk isteni ajándékként, hiszen annyira egyedülállóak a világon.

Célom az írással leginkább a szórakoztatás és egy kis ismeretterjesztés volt. Magam a folyamatot is élveztem: keresni a versszakok jelentését, értelmezését és persze jó néhányszor meghallgattam-néztem a felvételt Salt Lake City-ből. Remélem, hogy sikerült egy pici örömöt csempészni az olvasók napjába is! Modern formában kiszámolóként, memóriatesztelő társasjátékként és a karácsony varázsát megidéző meseként is megtaláljuk a boltokban az ősi angol karácsonyi éneket.

Köszönöm, hogy elolvasták! A poszt elején elhelyezett linkre kattintva meghallgatható / nézhető a dal a Mormon Kórus és a King’s Singers előadásában.

Boldog Karácsonyt!