Karácsonyi amerikanizmusok

Közeledik az év sokak számára legfontosabb családi ünnepe, ezért mi is azt gondoltuk, hogy összegyűjtünk pár karácsonyi tapasztalatot, szokást, amiket megéltünk, amiken meglepődtünk, esetleg kiakadunk újra minden évben. Nem igazán érdemes amerikai általánosságként említeni ezeket, mert nem jellemző minden szokás mind az 50 államra. Inkább egy csokorra való furcsaság és érdekesség tőlünk nektek!

Dekoráció, kivilágítás

Mindkét államban, ahol eddig huzamosan éltünk, nagy divatja van a házak, apartmanok, üzletek, plázák, irodaházak, bankok, sőt teljes városrészek, parkok ünnepi díszbe öltöztetésének. Mostani környékünkön sokan már a Halloween-figurákat egyenesen a karácsonyiakra cserélték. Népszerűek a felfújható ballonok, betlehemek, Mikulás-szánok és a számos égősor. Honfitársakkal beszélgetve a legtöbben azt vallják, hogy az amerikaiak mindezt kérkedésből és kivagyiságból művelik, s persze, hogy versenyezzenek a szomszédokkal. Nos a valóság egy kicsit máshogyan hangzik (kollégákat, barátokat megkérdezve): a Karácsony a Megváltó,  a világ megmentője és a fény születésének ünnepe, így a kertbe, házra kitett fényfüzérekkel azt az örömöt szeretnék megosztani a többiekkel, amit a felsoroltaknak köszönhetően éreznek. Hogy valakinek elegendő pár kis gyertyaláng, másoknak inkább többezer apró izzó fénye kell ehhez, az már a sokféleségünk következménye. Mi nem tapasztaltuk, hogy irigykednének egymás dekorációjára, inkább megdicsérik vagy lefotózzák.

Szoknyát a fára!

Na, de most komolyan, ez létezik? Igen, ez nem vicc, külön polcokon sorakoznak a divatosabbnál divatosabb szoknyák a boltokban!  A karácsonyfa talpát vagy tartóját nem akarják a vendégek elé tárni, így a fa alja kap egy kör alakú vidám, mintás borítást. Leginkább egy palástra vagy pelerinre hasonlítanak ezek a darabok és persze mókásak. Praktikusan gondolkodók azt is megemlítik, hogy felfogja a lehulló tűleveleket vagy gyantát, de ez némileg sántít, mivel itt a fák nagyobb része műanyag már.

Fahéjillat mindenfelé

Nos ez kinek kellemes, kinek kerülendő. Mi ez utóbbi csoportba tartozunk. Mielőtt kiköltöztünk volna én kedveltem a fahéjas sütiket vagy mézeskalácsot, de itt októbertől olyan erőszakosan tolakszik a szaga az orromba, hogy ma már a nemszeretem-illatok közé sorolom. Nemcsak a sütemények, de

• gyertyák
• csomagolóanyagok, képeslapok
• dísztárgyak
• dekorelemek (koszorúk, fenyőágak, függődíszek, girlandok)
• plüssök
• takarók
• szobanövények
• illatszerek
• ételek 
• italok (bolti kávék, forróitalok)
• aszalványok, magvak
• sajtok
• alkoholos italok

árasztják a kerülj ünnepi hangulatba-kényszerillatot. Engem sok bolttól visszatart ez, magyarán a lábam se teszem be január közepéig – ekkorra fogynak el az ünnep után leárazott darabok.

Nincs jellegzetes étel

Itt megmutatkozik az, hogy Amerika egy kicsit minden idejövő nemzettől átveszi azt, ami neki tetszik, de nincs igazán saját tradíciója. Karácsonykor általában ugyanazt eszik, amit Hálaadáskor: pulykát, sülteket, barnamártást, áfonyaszószt, almás-, tököspitét.  A kisebb közösségek jobban ragaszkodnak őseik hagyományosnak tekintett ételeihez, pl. a német gyümölcskenyérhez, a dán vajassüteményekhez vagy a mexikói tamales-hez. Egyetlen ital tekinthető talán jellemzőnek, ezt csak ebben az időszakban készítik és fogyasztják: az eggnog (tojáslikőr). Az ország különböző részeiben nagyon eltérő recept alapján készül és számos újkeletű hozzávaló is akad: jégkrém, tojáshab, juharszirup, M&M’s, pillecukor, étcsoki, karamella, cukormázas popcorn, etc.

Mézeskalács-házikó készítés-díszítés

Ez egy olyasféle hagyomány, mint nálunk a nagy családi mézeskészítés. Templomban, apartmankomplexumban, idősek otthonában, suliban-oviban, hobbiklubokban, baráti társaságokban szívesen összejönnek ilyenkor és elkészülnek a cukros-színes-habos-csokis-extravagáns házikók. Egyszer mi is díszítettünk sajátot, többnyire fehér dekorral, csupa ragacsosan, de nagy örömmel és igazi kikapcsolódásként. A mexikói házigazda nagyon csodálkozott, hogy (szerinte) szinte semmivel nem dekoráltuk ki a házikót. Mi viszont az övén ámultunk el: egyetlen mákszemnyi hely nem maradt üresen, sőt több rétegben vitte fel a cukorkát, habcsókot, drazsét és minden elképzelhető színben! (sajnos nincs róla kép)

Emlék 2012-ből, a Mesa Verde klubterméből

Karácsonyi éneklés (Christmas caroling)

Ez egy nagyon kedves és meglepetésünkre teljesen élő szokás, bár azt hozzá kell tennem, hogy inkább vidéken. Hasonlít a betlehemezésre, de leginkább csak éneklésből áll: szomszédok, illetve közösségek felkerekednek és – akár ló- vagy traktor vontatta kocsikon vagy persze ki-ki saját autóval – házról házra járva énekkel köszöntik a háziakat. Személyesen voltunk tanúi San Saba texasi városkában ennek és nagyon jó hangulata volt az egésznek!

Ajándék-visszaváltás

December 26-án reggel olyannyira befejezettnek tekintik az ünnepet, hogy a nem tetsző vagy már hatodik ugyanolyan ajándékokat simán visszaviszik a boltokba. Az élő fenyők legtöbbje is a kukákban (vagy mellettük) végzi ezen a napon, a gyűjtőhelyeken is még 2-3 napig lehet megszabadulni a fáktól. Ez egy meglehetősen szomorú oldala az amerikai karácsonyozásnak. Az ajándék visszavitele olyan mértékű, hogy sok bolt külön erre a célra állít be plusz pénztárokat. Több kollégám is elmesélte az ilyen élményeit, de ez itt ugyanúgy a folyamat része, mint az előző reggeli papírtépkedés vagy az azt megelőző csomagolás-lótás-futás. Teljesen bevett szokás, hogy simán sorbaállnak hosszú ideig azért, hogy visszakapják vagy esetleg levásárolják a nem tetsző, szükségtelen ajándéktárgyak árát. Csak halkan megjegyezném, hogy ezt természetesen csak blokk ellenében tehetik meg, tehát az ajándékozott ezt is megkapja a zokniba vagy a fa alá!

Dátum-különbségek

Jut eszembe a zokniról! A Mikulás nem december 6-án érkezik, hanem 24-én éjjel és nem a cipőkbe, csizmákba teszi az ajándékokat, hanem a fa alá, illetve a kandallópárkányra felakasztott nagyobb méretű zoknikba. Ezek névvel ellátva sorakoznak, nehogy eltévessze a kövér pirosruhás, hogy melyikbe mit tesz! Egyébként a legtöbb háznál kistányérra tett sütivel, mézeskalácssal, tejjel várják őt, hisz elfárad a sok feladat teljesítése és utazás közben! Itt a fát és az ajándékot tehát nem a Jézuska “hozza”, még nem találkoztam a soknemzetiségű angolóráimon olyan országból valóval, ahol hasonló lenne a hiedelem, mint nálunk. 

Tulajdonképpen az ünnep is egyetlen nap az Államokban, a 25-e a pirosbetűs munkaszüneti nap. Az előestéjét nem minden államban ünneplik és elsősorban a katolikus vallásúak, így nem is munkaszünet. A 26. pedig, ahogy már fentebb részleteztem amolyan “game over” nap: vége az ünnepnek, lássuk mi következik! Nem jellemző a lelassulás, bár sokan tartanak családi összejöveteleket, erre a napra már 90%-ban programot szerveznek: sétát, kirándulást, strandolást, túrázást, mozizást, múzeumlátogatást.

Angyal-fa program (Angel Tree)

 A templomi közösség, ahova magam is járok minden november közepén felállít egy külön karácsonyfát, amit angyal-fának neveztek el (Miklós minden eddigi munkahelyén is volt ilyen). A fenyőt  fehér papírangyalkák díszítik, rajtuk 1-1 olyan gyerek nevével, (néhány fontosabb tudnivalóval, esetleg a gyermek személyes levélkéjével) akinek valamelyik szülője a büntetését tölti (távol van a családtól). A közösség tagjai levesznek (egy vagy több) ilyen angyalkát és december 17-ig a fa alá egy ajándékcsomagot tesznek a helyébe az adott gyermeknek készítve. Az a fa szokott a legszebb lenni a templomban, mert a hónap közepére csak a fényfüzérek maradnak rajta, viszont több körben sok-sok csomag kerül alá névtelen adományozóktól.  A legtöbben álldogálni is e fa mellett szoktak, hiszen adni is nagy öröm, de arra gondolni is, hogy azoknak a gyerekeknek is jut ajándékcsomag, akiknek a szülei épp nem tehetői ennek. Az ajándékozó egyébként nem marad feltétlenül névtelen, ha akar kapcsolatba léphet a megajándékozottal. Ez egy nagyszerű és pozitív példa szerintem.

Karácsonyi lapok, üzenetek

Régen elterjedt szokás volt a képeslapküldés és még ma is sokan küldenek hagyományosat. Ami azonban sokkal elterjedtebb vagy divatosabb manapság, az a családi fotó vagy egy hosszabb levél, esetleg email az illető egész évéről fotókkal illusztrálva. Mindkettőből számosat kaptunk már és nekünk a fotó nem igazán jön be: legtöbbször egy sor személyes üzenetet sem mellékelnek hozzá, simán beledobnak egy borítékba egy erre a célra készített fotómontázst. Sokkal élvezetesebb a másik változat: jó elolvasni és főleg visszaolvasni a régebbi ilyen leveleket, kivel mi történt abban az évben. Persze, hogy leginkább a pozitívumokról írnak, de akkor is nagyszerű “kordokumentumok” ezek a levelek és emailek.

Az Üdvhadsereg gyűjtése

Ezt azért tartom fontosnak megmelíteni, mert még a Covid sem tudta kivégezni tavaly ezt az áldozatos munkát, ugyanúgy gyűjtötték a képviselőik az adományokat, mint bármely korábbi évben. Ők valódi hősök szerintem, mert mínuszokban (vagy plusz 29-ben) is töretlenül kint állnak a boltok bejáratánál és bárhány elutasítás ellenére is mosolyogva fogadják a következő egydollárost. Általában piros ruhában, piros csengettyűvel, piros vödörbe gyűjtik a pénzadományokat (hiszen a piros a saját színük). Az egyik legmegbízhatóbb segélyszervezet, ahol szinte biztosra vehetjük, hogy az adományunk jó helyen landol majd.

Mi már otthon is szívesen részt vettünk ezekben a kampányokban (Spar-gyűjtés) és itt is minden évben adunk valahová hálából azért, amit mi kaptunk másoktól az év során: jószándékból, szeretetből, megértésből, elfogadásból. Az Open Door Mission és a templomi közösség az, ahová biztosan adományozunk, de Miklós általában önkéntes fotósmunkával is segít. Idén nem tudott részt venni a Crohn-jótékonysági sétán, sem a gálaestjükön, ezért egy képét ajánlotta fel a csendes árverésre (utóbb tudtuk meg, hogy nagyon szép összeget adományozott érte valaki az alapítványnak).

Ezúton kívánunk mi is Minden Kedves Olvasónknak szeretetteljes, szép ünnepet és sikeres, boldog, egészségben teljes új esztendőt! Nagyon köszönjük és nagy öröm számunkra, hogy olvastok, kerestek minket, véleményt írtok nekünk, követtek minket a közösségi oldalakon!