Miért adunk hálát 2021 novemberében?

Hálaadást ünneplünk a héten és azt az alkalmat mi arra szeretnénk használni, hogy megálljunk egy pillanatra és összegyűjtsük miért adunk hálát pár héttel az év vége előtt. Ezt szeretnénk megosztani veletek ebben a posztban és az egyik kedvenc ételünk receptjét, amit ilyenkor elkészítek.

Fontos ünnep ez Amerikában, de egyben ellentmondásos és sokarcú is. Pirosbetűs (azaz fizetett ünnep sokak számára), mégis rengetegen dolgoznak pl. a Fekete Péntek miatt. Viszont évek óta egyre több cég és munkaadó lépi meg, hogy inkább bezár (és benyeli az anyagi veszteséget) azért, hogy a munkavállalóknak is tényleges ünnep legyen a nap, családi együttléttel és pihenéssel.

Egyre többször kerül elő az első hálaadó vacsorákat követő történelmi időszak és az a hagymáz, amivel elfedni igyekeznek az érkező telepesek őslakosokat ellehetetlenítő földéhségét, kegyetlenségeit és legalább kétféleképpen megítélhető egyéb lépéseit. Ettől már nem csúszik olyan könnyen a pulykára a gyöngyöző habzóbor vagy a rengeteg édesség.

Az elmúlt években általában útrakeltünk Hálaadás hosszú hétvégéjén, mivel ezekből nagyon kevés van az Államokban. Kivételt az előző év, valamint részben a legelső jelent, amikor családi vacsorára kaptunk meghívást, amit azóta is minden évben emlegetünk. Szerencsések voltunk, hogy azonnal egy hagyományosnak és rendhagyónak egyaránt mondható alkalomra társulhattunk 2012-ben. Emlékezetes az ünnep menete, a menüsor és persze történt is akkor valami, ami bevéste a családi legendáriumba (elromlott Miklós fényképezőgépe).

Doris és Harriett lakásában kaptuk meg először a kérdést: miért adunk hálát a vacsoraasztal mellett, s ez azóta nálunk is hagyománnyá vált. Összegyűjtjük mindazokat a töténéseket és tetteket, amik fontosak és megtartóak az évből.

2021-ben az első és legfontosabb számunkra, hogy a családban mindenki egészséges és kisebb-nagyobb nehézségekkel, de átvészelte ezt gyötrelmes, mindenkit próbára tevő és kiszámíthatatlan 12 hónapot. Senki nem vesztette el a munkáját vagy a jövedelmét, amivel biztosíthatja a családtagok megélhetését. Mindenkinek – és ez ránk is vonatkozik természetesen – van biztos tető a feje fölött és mindennap kerül meleg étel az asztalára. Képes kifizetni a számláit és a többieken segíteni, meghallgatni, támogatni és adni, ha a másik szükséget szenved éppen.

Második helyre kerül az, hogy ketten együtt küzdöttük végig az évet. 365 nap leginkább a lakásban, önkéntes elvonulásban (mert mi ebben hiszünk). Nem volt minden nap diadalmenet, viszont (ismét) sokat tanultunk egymásról és magunkról. Türelem, kitartás, alázat, elfogadás, meghallgatás és egymás segítése – ezek a kulcsszavak.

Miklós az év kezdetén elhatározta, hogy óriási lépést tesz egy későbbi projekt (álom) megvalósítása felé: itthonról fog dolgozni. Ehhez nagyon sokat kellett a napi munka mellett (ami nem kevés) tennie és tanulnia. Először is letett két Oracle-minősítő vizsgát (tanulás, kutatás, olvasás, tesztelés kifulladásig). Majd WFH munkát keresett (working from home=otthonról végezhető munka), sok fontos interjúkörrel és a legfontosabb: sikerrel! Negyedik hónapja 100%-ban itthonról végzi a munkáját, az új cége nem is Nebraskában van és megfelel a céljainak. Sokat tudna mesélni arról milyen nehéz nemcsak egy hang lenni a webexen! Egyre több elismerést és (virtuális) vállveregetést kap. A sikereinek együtt örülünk.

Rendbeszedtük a pénzügyeinket. Ez is elsősorban Miklós érdeme, sok gondolkodás, tervezés, újratervezés, kalkuláció és optimalizálás előzte ezt meg a részéről – neki ehhez sokkal több érzéke van, mint nekem. Ez nem látványos dolog, de egy fontos építőkocka a jövő bebiztosítása folyamatában. S ráébredtünk, hogy sokkal jobban működik, ha törődünk vele, beszélünk róla, lefaragunk és optimalizálunk.

Magam leginkább a fentiek támogatásával járultam hozzá a sikerhez. Megtanultam előrelátóan tervezni a menüt, ehhez feltétel az ésszerű  bevásárlás és készletfenntartás. Tökéletesítettem a kenyérsütés folyamatát, szinte minden ételt, ami az asztalunkra kerül magam készítek el, persze nem dobozból és fagyasztottakból. A háztartási kiadások optimalizálása meghökkentő eredménnyel szolgált: jelentős összeget spórolunk minden hónapban a 2x-i boltba járással és a tervezéssel. Újraindítottam a blogot, amit a munkahelyre bejárás mellett jócskán elhanyagoltam. Támogattam a családtagokat, amennyire tudtam a távolból és visszaléptem a tanári szerepbe is.

Végre befejeztük a basement-projektet! Lerakták a szőnyeget az alagsorban levő szobában és berendeztük úgy, hogy vendégfogadásra alkalmas legyen. Ez sem túl látványos, hiszen nem adják az otthonról érkező vendégeink egymásnak a kilincset, de ez reményeink szerint hamarosan megváltozik!

Az előbbiekből látszik, hogy semmi egetrengetőt nem csináltunk az évben, mégis sokban előrevittük a közép- és hosszútávú terveinket.  Éppen annyit, ami fölött megállhatunk és hálát adhatunk. Idén nekünk erről szól majd a Hálaadás november negyedik csütörtök estéjén. A 9 év alatt egyszer szálltunk be a Fekete Péntek-őrületbe, elég is volt, idén sem boltba mozdulunk ki azon a napon. Azt értékeljük, hogy leülhetünk egy finom vacsorához és beszélgethetünk a családtagjainkkal.

S hogy mi kerül az ünnepi asztalra? Körvonalazódik már, de ami biztosan: a vörösáfonya-szósz. A következő recept szerint:

Hozzávalók:

• 340 g vörösáfonya (tőzegáfonya)
• 2-3 ek. kristálycukor
• 2-2,5 dl frissen facsart narancslé
• 1 rúd fahéj (elhagyható)

Elkészítés:

A narancslevet (fontos, hogy friss legyen, finomabb, mintha dobozos gyümölcslével készítenénk) egy nyeles lábasban a cukorral együtt meglangyítom. (Én a narancs húsát is hozzáadom, illetve nem szűröm le a levét). Amikor a cukor elolvadt, beleteszem az alaposan megmosott friss áfonyát. Hagyom felforrni (az áfonyaszemek “puffogni” kezdenek), ezután alacsony lángon 10-15 percig főzöm. Időnként megkavarom, eközben a színe világosabbra változik és besűrűsödik (kb. mint egy lekvár főzésekor).

Nem főzöm teljesen pépesre, mert azt szeretjük, ha vannak benne itt-ott fél-egész szemek. De aki úgy szereti, teljesen “simára” is főzheti. Van aki reszelt narancshéjat is ad hozzá, én nem, mert az áfonya alapból enyhén kesernyés (egyszer próbáltam, de nem ízlett). A hozzávalók között szerepel a fahéj, mert pikánssá teszi, viszont mi nem kedveljük, tehát én nem teszek bele.

Kihűtve üvegedényben lezárva teszem hűtőbe, sokáig eláll. Nemcsak az ünnepi pulykahúshoz vagy sonkához illik, hanem lágysajtokhoz, kecskesajthoz vagy zabkása-reggelihez is simán feltálalom. 

Jó kóstolgatást és várjuk a véleményeteket, képeiteket, ha kipróbáltátok!