Csodák igenis vannak!

Hálaadás hétvégéjén Amerikában legtöbben feldíszítik a karácsonyfát. Sokan csak a szekrényből, dobozból veszik elő, sokan mások viszont családostul beülnek az autóba és a farmokon kikapcsolódós programként bejárják a fenyőfák erdejét, hogy megtalálják az arra az évre szóló, számukra legszebbet. Mi ez utóbbiak közé tartozunk. Pár évvel ezelőtt megosztottuk már videóban hogyan, honnan kerül a fa a nappalinkba. Két farmra járunk vissza itt Nebraskában és idén is célba vettük az egyiket a fent leírt szándékkal. Meg is találtuk a csodaszép mesekarácsonyfát! Ennek a meséje következik most!

Miklós kisgyerek kora óta vágyott plafonig érő fára, de az ünnepi előkészületek sokszor nem úgy alakulnak, ahogyan arról gyermekként álmodunk… Volt egyébként mindkettőnk számára ilyen csudafa, hiszen a szüleink igyekeztek emlékezetes estéket teremteni – angyalhajjal, templomi szerepléssel, csillogással, ajándékokkal, finom vacsorával. Amerikába költözve egy egészen másfajta hangulat és készülődés közepébe csöppentünk már az első évben. Texasban hó nélkül nagyon más volt és örülünk, hogy megtapasztalhattuk, sok szép, maradandó pillanatot őrzünk.

Nebraskába költözésünkkor tértek vissza a hideg-havas-otthonira emlékeztető karácsonyok. Elhatároztuk, hogy ha egyszer összejön a nagy hely, kellő belmagassággal és lesz egy pickup truckunk is, akkor biztosan plafonig érő óriásfát állítunk! idén ez az álom megvalósult! Szombat délután indultunk el a Nordstorm farmra, hogy megtaláljuk és frissen kivágva hazahozzuk a fát. És itt kezdődik a mese: véletlenül elnéztük az autópálya-kijáratot. A következő lehetőségnél lehajtva kis zöld-piros táblákat láttunk egy másik farmról: nálunk is vehettek fát!
A szokásos farmon csak kóvályogtunk, valami nem volt az igazi, pedig sok szép fát láttunk, de egyik sem “szólt hozzánk”. Ekkor mondta Miklós, hogy álljunk tovább, ez nem a mi napunk. Aztán visszaúton a táblákat újra meglátva lehajtottunk a Haver’s Lost Valley farm irányába. Ahogy lekanyarodtunk, olyan off-road út jött, amit semelyik autóval nem tudtuk volna megcsinálni, ha nincs a pickup truck! No aszfalt, széles árok, keskeny, nyomvájatos, kátyús út…
Sofőrünk (Miklós) felsóhajtott: minek is jöttem ide??

Aztán ahogy leparkolta a pickupot, kicsit megváltozott az arca.
És 10 perc múlva ott állt a fa előtt, mint egy kisfiú:

Ez az, erről a fáról álmodtam gyerekkoromban! Magasabb mint én, gyönyörű, hibátlan és az enyém lehet!

Egészen kicsi farm volt, negyedórába sem telt volna bejárnunk az egészet. Én szinte rögtön megláttam egy hosszúlevelű, tökéletesre vágott, mattzöld fát, ami nagyon tetszett, de sosem szoktuk megvenni az elsőt, amibe belebotlunk, semmiből. Szóval sétáltunk egy kicsit. Miklós a méteres mérőpálcával, én pedig visszafutottam a farm kis boltjához, mert nem volt nálunk készpénz és párszor megjártuk már, hogy vidéken nem tudunk hitelkártyával fizetni, nem akartunk kényelmetlen helyzetet. S mire visszaértem hozzá, már ott állt “A FA” előtt / alatt. Mosolyogva.

Innen már csak 10 perc volt, hogy a kocsi platóján feküdjön, egy rokonszenves nagykamasz kivágta, elcipelte nekünk, majd hálóba húzták és rögzítették a hevederekkel (innen is köszi, Justin!). Félórás hazaút és 2 óra beállító munka után már a nappalinkban állt ez a gyönyörű fa! Azért telt több időbe a felállítása, mert kis farmon vettük, nem volt rázómasinájuk, így sok levelet szedtünk össze róla kézzel, meg vagy fél zsák száraz tűlevelet és port rázogattunk le. Igyekeztünk, nehogy kifussunk az időből, amíg vízbe állítva még életben marad a fa (2 óra)! Kicsit cidriztünk, nehogy úgy járjunk, mint 2012-ben Austinban: a szobában felállított, feldíszített fán éjjel rajzani kezdtek a lepkék, arra ébredtünk, hogy csapódnak az ablakhoz és a falhoz, ez elég rossz élmény volt, a karácsonyfa az erkélyen végezte, nem mertük többé bevinni. 

Tényleg szép és mondhatni mese-tökéletes a fa, mert itt mindig formára nyesik őket, hogy amerikai-tökéletes legyen és sok ág megcsonkítva marad, néha pont ezért nem is olyan szépek a fák. De ez nincs körbefűrészelve, minden ága saját és rügy van a végén, szóval a természet alkotta szépség, ami pont ránk várt! Azaz egy csodaváró kisfiúra!

Persze a környezetvédők biztos kiátkoznak, de 1x az életben szerintem kell egy ilyen álombeteljesítő fenyő! Ahogy most is kiderült, hogy csodák igenis vannak, csak hinnünk kell bennük és kivárnunk a pillanatot! Szép ünnepi készülődést és áldott adventet kívánunk nektek is!