Amit sosem néztünk meg Lincolnban

Ez az első olyan bejegyzésünk, ami tényleg arról szól amit kihagytunk … s ahogy most állnak a dolgok, nem biztos, hogy a közeljövőben lesz lehetőségünk bepótolni a Nebraska székhelye kínálta látnivalókat. Épp a poszt születésekor (2020. augusztus) olvastuk a hírt, hogy a Fehér Ház akciócsoportjának egyik kutatóorvos tagja Lincolnban tartózkodik középnyugati körútja során, hogy felhívjon, figyelmeztessen, tanácsot adjon a vírussal szembeni harctéren. (A hírekből persze már tudjuk, hogy rosszat jelent, ha Dr. Deborah Birx megjelenik az államunkban.) Idő-korrekció: nem tévedés az idő, szándékosan hagytam meg saját naplónk okán. Aki elavultnak véli, ne olvassa el!

Lincoln autópályán félórányira van tőlünk, nem is tudom megmondani, hogy miért nem töltöttünk ott több időt már. Nem túl meglepő módon, erősen emlékeztet Omahára, bár területe és népessége kb. másfélszer kisebb: vöröstéglás belvárosa (Haymarket), diákokkal teli egyetemi campusa, vasútállomása, kisvárosias hangulata épp olyan, mint Omaháé. Lévén az állam székhelye, az összes irányító intézmény és a törvényhozás központja. A legegyedibb és egyben biztosan az egyik legismertebb pontja a stadion, az egyetemi futball fellegvára. Nekem, ha Lincolnra gondolok, elsőként mégsem ez ugrik be, hanem az aranyozott Magvető-szobor a Capitol csúcsán és az első, kellemes őszi sétánk az egyetem körül.

Az egykamarás parlament épületét meglátogattuk már többször is, bóklásztunk az egykori gabonapiacon (Haymarket) és persze voltunk Huskers-meccsen majdnem tele stadionban. A linkekre kattintva olvashattok is a felsoroltakról. Azonban következzenek tehát az eddig meg nem nézett lincolni nevezetességek, amelyek pedig megérdemlik a figyelmünket. 

A kormányzó rezidenciája

Az eddig látott kettő alapján (Texas, Iowa) bizonyosan vannak érdekességei, ha más nem az, hogy bepillantást nyerünk hol is él az állam kormányzója és a családja. Persze nem teljesen nyitottak (arra ott vannak a közösségi média felületek), de ez nem is annyira fontos. Mindig találni izgalmas fotókat, ritka tárgyakat és a vezető személyes történetei teszik leginkább emlékezetessé ezeket a rövid túrákat. Természetesen előzetes regisztrációval fogadják a látogatókat és biztonsági ellenőrzést követően léphet be mindenki. Évente többször kiállításmegnyitóra, egyszer pedig nyílt napra várnak bárkit a karácsonyi ünnepi időszakban. A nebraskai épület legérdekesebb sztorija az állam első női kormányzója, Kay Avonne Orr (1987-1991) nevéhez fűződik. Hivatalba lépésekor körbejárta a kúriát és kijelentette, hogy olyan, mint egy átlagos amerikai hotel, ennél sokkal jobbat érdemel a hivatal viselője. Férje írt egy szakácskönyvet, amelynek bevételeiből nagyon hamar jótékonysági alapot hoztak létre és ebből a pénzből alakították át a kormányzói rezidenciát. Bill Orr nem annyira jó szakács, mint inkább ügyes üzletember volt: a könyvbe prominens személyektől kért recepteket és igazából az ő nevükkel “adta el” a kiadványt (Warren Buffett, Nancy Reagan, Johnny Carson és Katharine Hepburn, pl.).

Stadion (Memorial Stadium)

Az egyetemi futball katedrálisának nevezett stadion félelmetesen nagynak tűnik a gyepről, de ez nem újdonság.  Aki kedveli ezt a sportot, az azzal is tisztában van, hogy errefelé olyan mint egy vallás, vakbuzgó, eltántoríthatatlan rajongók tízezreivel, az otthoni játéknapokon bedugult várossal, a játékosokba és a sikerbe vetett töretlen hittel. Nebraskában a csapat színe a piros, minden pénteken és szombaton szinte mindenki ebben virít 0-99 éves korig bárhová megyünk. Pénteki napokon még a szigorú üzleti formaruhákat is engedélyezik leváltani Huskers-cuccokra. A városokban számos középület és irodaház, magánház és apartman kirakja a csapatzászlót és sokszor felhangzik a Go Big Red! csatakiáltás csak úgy, amire illik ugyanezzel válaszolni.

A stadiont vezetett túra formájában is meg lehet nézni, de ez nem adja vissza a meccshangulatot. Viszont a komplexum máskor nem látogatható részei is feltárulnak ilyenkor, számos fotó- és szelfiponttal, valamint a vezetők személyes sztorijaival és emlékeivel. Az sokat elmond az intézményről, hogy játéknapokon Nebraska harmadik legnagyobb városának mondják, hiszen közel 90000 szurkoló válthat jegyet és a környező parkolókban még rengetegen nézik kivetítőkön vagy saját, a pickup platójára felszerelt  óriási TV-ken az emberek által imádott tailgate-partik keretében. Az első hazai touchdownt ezer és ezer piros léggömb szélnek eresztésével ünneplik, nem is említve a tűzijátékot és a fülsiketítő hangorkánt.

A stadion legviccesebb sztorija a 24 tagból álló oszlopcsarnokhoz kapcsolódik: a legenda szerint ezek az oszlopok azon a napon fognak leomlani, amelyiken az egyetemi campus területét úgy hagyják el a diákok, hogy egyetlen lányt sem csókolt meg valaki aznap. Valljuk meg, erre vajmi kevés az esély ebben az évszázadban!

Múzeumok

A (Nebraska állami) történeti, néprajzi és természettudományi múzeumokon kívül jó néhány ritkaság is akad. Kihagyhatatlan a Traktormúzeum. A teljes nevén Lester F. Larsen Traktor Teljesítmény- és Tesztmúzeum már ezzel az elnevezéssel is felrántja a szemöldökünket. Vagy megmosolyogtat. Nemcsak azért egyedülálló, mert az egyetem intézménye és a campus része, hanem abban a vonatkozásban is, hogy olyan tesztpályája és -laboratóriuma van, amelyet az egész világon elismernek. Névadója, Lester F. Larsen a műhely létrehozásának szorgalmazója, egyébként a labor vezető mérnöke volt 1946 és 1975 között. A traktorokon kívül egyéb mezőgazdasági gépek és eszközök, valamint maguk a tesztelő berendezések és műszerek is a gyűjtemény részét képezik.

Nebraskában 1919-ben iktatták törvénybe a kereskedelmi forgalomba kerülő traktorok kötelező, független szervezet által végzett tesztelését (1919 Tractor Test Act, House Roll 85), amivel fontos alapkritériumokat fektettek le a kereskedést illetően. Az idők során a vizsgált területek bővültek, ma biztonsági, erőátviteli,  zajszint- és vontatási teljesítmény-, valamint borulási és szerkezeti teszteket végeznek. Az első sikeresen tesztelt modell egy John Deere Waterloo Boy volt. Az államok többsége ma az ebből a laborból kikerülő,  nebraskai sztenderdeket és eredményeket használja.

A labor létrehozásához egy igazát kereső, keményfejű nebraskai polgár járult hozzá leginkább. Wilmot Crozier osceolai farmer vásárolt egy Ford 8-16 traktort, amely nem volt képes a reklámjában leírt teljesítményre (miszerint 3 ekét képes maga után húzni egyszerre). A gépet egyébként nem Henry Ford cége gyártotta. Crozier visszament vele a kereskedésbe, de nem vették tőle vissza. Mivel tagja volt a helyi képviselőtestületnek, elérte, hogy Charles Warner szenátor benyújtsa a törvényjavaslatot a vásárlói jogokat illetően: a vevő biztosan azt kapja, amit meghirdettek teljesítményben és más vonatkozásokban és ezt egy szakértő testület nyilvánítsa ki. 

Sebességmúzeum

Nem egyszerűen autósmúzeum. Alapítója valószínűleg forogna a sírjában, ha ezt hallaná. A Speedway Motors Museum of American Speed megálmodója “Speedy” Bill Smith és felesége, Joyce. A honlapjuk szerint elsősorban hot rodok és (rövid távon, gyorsulási versenyeken használt) versenyautók adják a gyűjtemény legnagyobb részét. Persze számos ritkasággal, egyedülálló rekordokat felállító járművel és különlegességgel is büszkélkedik a múzeum. Pedálos autók, játékok, Ford V-8-as motorblokkok, autóklubjelvények, taxik, önjáró szerkezetek,  rendszámtáblák, fotók, letűnt korok emlékei is jó nagy mennyiségben szemlézhetők. Egy sebességrajongó hat évtizedes szenvedélyes gyűjtőmunkájának eredménye ez a páratlan múzeum. Akinek van kedve, a honlapon rengeteg fotót nézegethet a gyűjteményből.

Görkori Múzeum

Talán még az előzőeknél is figyelemfelkeltőbb ez a múzeum. Vagy viccesebb. Ráadásul még nemzeti jelzővel is illetik, ami arról árulkodik, hogy országos jelentőségű. 1982-ben nyitották meg, maga a sport és története bemutatására fókuszál. A görkori archívuma, fénykép-, dokumentum- és könyvtára is ebben a nem túl jellegzetes (egykori raktár) épületben rejtezik. Én mindaddig amíg nem olvastam a honlapjukon, nem tudtam, hogy létezik egy a kontinens átszelését imitáló, 4800 km-es körverseny (ez San Diego és New York távolsága). Először 1935-ben rendezték meg egy chicagói versenypályán kétfős csapatokkal. Később közúton is kipróbálták, de több tényező miatt végül megmaradt fedettpályás vetélkedésnek. A 40-es években szabálymódosításoknak is köszönhetően óriásira nőtt a népszerűsége országszerte. Rengeteg fanklub alakult és a sportolók igazi sztárokká lettek. Csillaga leáldozását a II. világháború kitörése hozta el. Ilyen és még sok hasonló történettel vár bárkit a görkori múzeuma Lincolnban.

Foltvarrott takarók gyűjteménye (International Quilt Center)

Talán az összes felsoroltak közül ezt sajnálom leginkább, hogy eddig nem kerítettünk sort rá. Honlapja szerint világszínvonalú és egyedülálló a gyűjtemény nemcsak takarókból, hanem felhalmozott tudás és szakértelem szempontjából is. Ez a kollekció is az egyetemhez tartozik és a campuson találjuk meg. Alapja egy ezer darabos magángyűjtemény volt, amelyet Ardis és Robert James adományozott az intézménynek 1997-ben. Mára egy nemzetközi vérkeringésbe kapcsolt tudásközpont minta- és anyaggyűjteménnyel, kiállítótermekkel, restaurátorműhelyekkel, számos (az államon / városon túlmutató) rendezvénnyel. Sőt, képzést is indítottak, a Nebraskai Egyetemen lehet mesterdiplomát szerezni a foltvarrás tudományából. A bekezdés címébe linkelt oldalt megnyitva gyönyörű darabokat nézegethet az érdeklődő Olvasó.

Plusz 1 (már soha többé meg nem nézhető) látnivaló

Örökélet=ingyensör. Ingyen sör Lincolnban? Igen, volt, de sajnos a múlté ez a kezdeményezés. A Blue Blood Brewing Company tavaly tavasszal lehúzta a rolót (sokezer dollárnyi kifizetetlen bérleti díj miatt), de azelőtt népszerű és híres sörfőzde volt a államban. Tulajdonosa rendőr volt és minden betérő, jelvénnyel rendelkező, szolgálaton kívüli társának (rendőrök, tűzoltók, mentősök) adott ajándékitalt. Még egy különlegességet kínált a sörfőzde a látogatóknak: söntése és látványterasza egy barlangra nézett, amely szintén a vállalkozás tulajdonában volt egy ideig, s ahol vezetett túrákat is kínáltak  sörrajongóknak. S hogy mitől volt ez más, mint a többi (szerintük) unalmas-mindenhol-ugyanaz-egyhangú sörfőzdetúra? Igazából csak annyiban, hogy legjobb idegenvezetője kétszáz éves legendákkal és sztorikkal szórakoztatta a közönséget. Jesse James, a síksági indiánok, a szeszcsempészek és rejtőzködő bűnözők voltak a főszereplők – persze a történetek valódiságát senki nem garantálta, de szinte mindenki élvezte azokat hallgatni. Annál is inkább, hiszen a hely tulaja ebben a században egy rendőr volt.

Plusz plusz egy látni- vagy még inkább kipróbálnivaló, Lincoln és Omaha között félúton van egy kisebb tó, stranddal, stégekkel, horgászhelyekkel, valamint világítótoronnyal. Tenger nélkül. Amennyire meghökkentő, pont annyira klassz hely (a kiemelt, kezdő képen látható a világítótornya).