Merülj el velünk!

Tartsatok velünk és merüljünk el Vincent Van Gogh világában! Egy különleges fényinstallációs kiállításon magunk is kipróbáltuk ezt az élményt, bátran mondhatjuk, hogy megéri! A Beyond Van Gogh című vándorkiállítás ezen a nyáron érkezett el hozzánk Omahába. Virtuális valóság, 360 fokos projektorok, óriási vetítőfelületek, belépés a festményekbe – ezekkel a hívószavakkal próbáltak reklámot csinálni a Massimiliano Siccardi által kitalált élménynek.

Az olasz művész új utat választott arra, hogy bevonja az átlagembert a képnézegetésbe. Nem mindenki szeret vagy ér rá múzeumba menni, órákat gyalogolni teremről teremre, Van Gogh neve és az új megközelítés azonban bizonyára sokak számára vonzóvá és talán könnyebben befogadhatóvá teszi a képeket. A festőzseni önarcképei, portréi, csendéletei, tájképei, külső-belső terei megmozdulnak, átlépnek egymásba, ecsetvonásokkal, hangalámondással és zenével támogatva a projektorok segítségével abszolút térbeli élménnyé változnak. A látogató ebbe a világba lép be és maga dönti el, hogy mennyire merül bele. A festmények szó szerint rajtunk mennek át fizikálisan és lélekben is.

Érdekes az embereket is nézegetni kicsit, ki hogyan viselkedik ha szembetalálja magát egy ilyen tapasztalattal. Volt olyan aki szinte földbe gyökerezett lábbal és leesett állal szédült el benne. Olyan is, aki a karját maga előtt szorosan összefonva, egyetlen lépést sem téve, mintegy kőszoborként mereven egyfelé nézve “engedte át” magán ezt az élményt. Persze sokan megpróbáltak minél több fotót vagy videót készíteni. S olyanok is, akik ide-oda ugráló tekintettel, be nem álló szájjal, hangosan fecsegtek és totál ellenálltak bármiféle befogadásnak. Nagyon jó volt látni, hogy a telefonra szegeződött szemek (a belénk ivódott 21. századi átlagember-kép) helyett a látogatók fel, le és sokszor önmagukra néztek!

Mi is különbözőképpen éltük meg, Miklós számára nagyon kellemesen ellazító 70 perc lett az ott eltöltött idő. A szeme elé kerülő festményeket nem ismerte mind, de nyitott szívvel állt hozzájuk és rengeteg szabad asszociációt tapasztalt meg, előjöttek gyerekkori emlékek, rajzok, régi fotók, beszélgetések. Én leginkább a képek felidézésének örvendeztem, jó pár éve olvastam Van Gogh életrajzát és a leírt képei, munkamódszere, gondolatvilága nagyon megragadott engem. Az olvasmányélmények legtöbbje bukkant elő az emlékezetemből, miközben nagyon jó volt rácsodálkozni, felismerni a képeket. Némi hiányérzetem csak abban a vonatkozásban támadt, hogy a képekről megismert csodálatos színeket nem kaptam vissza a fényistallációktól. Utóbb beszélgettünk erről, hogy talán a technika vagy a helyszín korlátoltsága lehetett ennek az oka. 

Első terem

Második terem

Jó szívvel ajánljuk ezt a kiállítást bárkinek, ha  a világban el tudja csípni, mi mindenképpen gazdagodtunk általa. Nem kell tartani attól, hogy gyerekekkel menjünk-e, szerintem számukra is érdekes lehet és kaput nyithat egy új világra. Omahában 3 teremből állt az installáció:

• az elsőben olvashattunk Van Gogh életéről, testvéréhez írott leveleiből
• a másodikban egyfajta előszobaként felkészülhettünk a befogadásra 
• a harmadik, legnagyobb teremben tölthettük a leghosszabb időt, 37 percet a festményekkel

Harmadik terem

Az utolsó teremben padok és székek is voltak, ha valaki szívesebben nézte kényelemben. A legtöbben inkább sétáltak, lépkedve is alámerültek a felkínált világba. Az egyetlen negatívum számunkra az volt, hogy többen is túl hangosan beszéltek, nevetgéltek, csacsogtak, mivel ez zavaró volt, sajnos kizökkentett. Reméljük és kívánjuk, hogy nektek is klassz élmény legyen, ha lehetőségetek nyílik rá!