A nyegleség fokmérője: Minnesota nice

Mi a csoda? A nyegleség fokmérője egy állam? Ki hallott már ilyet? Valóban létező kulturális különbség ez vagy csak egy blöff? Szótári fogalom vagy wikipedia-szócikk? Sztereotípia? Marketingfogás? Mi ez pontosan? Valódi vagy túláradó kedvesség vagy pont az ellenkezője? Passzív agresszivitás? Tartsatok velünk és kiderül!

Ennek a kifejezésnek tényleg van wiki-cikke és szótári meghatározása. Előbbi szerint ez egy viselkedésminta, amely a minnesotai polgárok egymáshoz és idegenekhez való viszonyát jellemzi. Aki minnesotai módon kedves valakivel, az udvarias, barátságos, tartózkodó. Óvatosan fogalmaz és kerüli a nyílt összetűzést. Kedvenc (Amerikát is) értelmező szótáram szerint az az állapot, amikor kontroll alatt tartva magad, akkor sem ugrasz neki valakinek, ha pedig rettentő mérges / dühös vagy rá, vagyis megpróbálsz higgadtan reagálni egy ilyen helyzetben is. Azonban az Urban Dictionary épp az ellenkezőjét is felkínálja: inkább a jelentés ellentetjét hangsúlyozandó, cinikus mondatokban használják annak a leírására, ha valaki nem elfogadó, nem megértő, nem előzékeny, hanem kritikus, fanyalgó vagy épp nyegle.

Ha kicsit mélyebbre ásunk személyesebb vonatkozásokat és finomabb rezdüléseket is találunk. Vagy éppen tágabb értelemben vett egészségpolitikai, szociális és viselkedéskutatási relációkat. 2020. május 25. óta pedig újabb árnyalattal bővült ez a szókapcsolat, George Floyd halála iróniát és kétségbeesést kopíroz rá.

Templomi táncosok 1

A saját megfigyeléseim nyomán arra jutottam, hogy valóban érdekes szókapcsolat, mert kettős a használata: a kedvesség és a nyerseség kifejezésére is előszeretettel alkalmazzák. Vagyis erősen figyelnünk kell a szövegkörnyezetre, mert ez nyújt a legtöbb segítséget a helyes értelmezéséhez. Hasonlóan a How are you? Thanks, I’m doing fine! fordulathoz, amelyben a fine legtöbbször az átlagválaszt jelenti. Köszi, jól! Viszont sokak számára meg épp az ellenkezőjét:

F= frustrated (frusztrált)

I= irritated (ingerült)

N= nervous (idegbajos)

E= exasperated (elkeseredett)

Alapértelemben a Minnesota nice jelenti azt, hogy köszönsz az idegennek, barátságos és előzékeny vagy, megtartod az ajtót valakinek, odafigyelsz másokra, kellemesen társalogsz, ha a másik beszélgetést kezdeményez, nyitott vagy és óvatosan alkotsz véleményt (kényes kérdésekben pedig extrahiggadtan fogalmazol). Nézzünk magunkba! Könnyű ilyennek maradnunk? Akkor is ha már a harmadik autóstárs vág be elénk a csúcsforgalomban? Ha a banki / bolti / hivatali alkalmazott kifejezetten udvariatlan, nyers, esetleg sértő volt? Ha a busz, metró ajtaja épp az orrunk előtt záródik be? Ha a családtagunk félórája üvöltve vitatkozik valami jelentéktelen dolog miatt?

Tágabb értelemben szokásokat, eljárásokat is beraknak ez alá a kalap alá: szabályosan csinálod a dolgokat (azaz nem kis, kegyes csalásokkal), gondoljunk csak a mozgássérült parkolók használatára, szelektív hulladkgyűjtésre, kutyakaki összeszedésére, stb. Barátságos távolságtartást gyakorolsz sorbanálláskor. Viszel egy ajándékkávét a kollégádnak, ha épp pocsék napja van. Tisztelettel nyilvánulsz meg az ellenfél játékosairól a meccsen. Akkor is megdicsérsz egy gyerekrajzot, új frizurát vagy ruhadarabot, ha pont az ellenkezőjét gondolod. Képes vagy lemondani, előreengedni, megbocsátani.

Összefoglalva tehát egy kellemes szociális viselkedés és érzelmi bizonyosság, bizalom a társadalom többi tagja felé. A dolgokat és problémákat józanul, higgadtan kezelve nem okozunk sem másoknak, sem magunknak rosszkedvet, nem bántunk, de nem is bizalmaskodunk. Több írásban rábukkantam, hogy leginkább a minnesotaiak skandináv eredetének tulajdonítják ezeket a vonásokat, hiszen az köztudott, hogy az államban sok, az észak-európai országokból elszármazott lakó van. Igen, ők távolságtartók, nem ütik az orrukat a másik dolgába, szelíd a modoruk (vérmérsékletük), képesek önuralmat gyakorolni, kerülik a nyilvános nagyjeleneteket, különösen szerények.

Asztaltársaság

A minnesotaiak szívesen példálóznak az alábbi történettel: ha egy társaságban svédasztalos étkezés biztosított, ők soha nem veszik el az utolsó szelet süteményt vagy pizzát a tálcákról. Sőt míg másoknak ez semmiféle frusztrációt nem okoz, nem is gondolnak erre, addig egy minnesotai képes lelki problémát csinálni ebből magának és ha kifejezetten kínálják, sem fog hozzányúlni az utolsó darabhoz. Ez a köz vagy mások javára lemondás, a saját időm, energiám feláldozása mások jóléte érdekében, az önzetlen segítőkészség (social progressivism) a társadalom szövetébe is mélyen beágyazódott.

Legalább ugyanannyi posztban és újságcikkben megtaláltam viszont a fentiek ellentetjét. Talán azt mondhatnánk, ha egy született, kicsit idealista minnesotai határozza meg a fogalmat akkor igaz mindez. A valóság azonban másmilyen. Főleg más államokból nézve.

Lecsupaszítva: a jelző egyfajta józanságot takar, ami annyit jelent, hogy a dolgokat a helyükön kezelik és semmilyen irányban nem spilázzák túl. A déliek sokkal kitárulkozóbb széles mosolyos, érdeklődő elfogadásával szemben egy hűvös északi csak 3 lépésre enged közel magához. Egy minnesotai segít kiásni a kocsit a méteres hóból és előzékenyen integet a stoptáblánál, de igazából mindezt nem rokonszenvből teszi, hanem hogy a dolgok haladjanak és mindenki minél előbb továbbmenjen a maga útján. Hiányzik belőlük az együttérzés és nem melegszívűek.

Templomi táncosok

Nem érzik kötelességüknek az embertársak iránti általános szeretetet. Tisztelnek és támogatnak másokat, de inkább jófejségből, mintsem szívből. Mivel maguknak is ezt szeretnék kivívni, úgy érzik ha én fair vagyok, úgy velem is azok lesznek az ismeretlenek. Egy idegen szívélyességétől, érzékenységétől inkább zavarba jönnek. Rendíthetetlenül becsületesen és korrekt módon állnak hozzád, de ez nem szeretetből fakad, inkább szokásból, így szocializálódtak. Amolyan “összeszorított foggal legyünk már túl ezen” érzés. Udvariasak, de nem lovagiasak. Befogadóak, de csak egy (élesen meghúzott) határig. A lefegyverző mosolyuk képessé teszi őket a konfliktuskerülésre, de híján vannak a valódi barátságosságnak.

Pozitívan hat ez a mindennapokra? Összességében ők meg vannak győződve arról, hogy igen. Az érzékenyebb receptorokkal bírók azonban átlátnak ezen és azt mondják róluk, hogy hátbaszúrni is egy nyájas mosoly kíséretében fognak. Ez a józanság vagy higgadtság könnyen átfordul passzív agresszióba, pl. Syl Jones, író, újságíró, kommunikációs szaktanácsadó szerint ez egyértelműen lekövethető a minnesotai magatartásformákban. Ő maga is az állam szülötte, elsőkézből állítja, hogy a fogalomnak semmi köze a kedvességhez. Sokkal inkább a látszat, a megvívott, létező rend fenntartása a célja ennek az érdemeken alapuló amerikai társadalomban. Kb. annyit faragnak le a túlzott szívélyességből, amennyi még elmegy: nem fájhat, ha kicsit egyenesebbek vagyunk és nem szépítjük túl a mondanivalónkat. Jones odáig elmegy, hogy állítása szerint az idegenekhez való viszonyban a kedvesség és a nyitottság már csak nagyítóval lelhető fel, sőt inkább csak szeretjük azt hinni, hogy igazából kedvesek vagyunk…. pedig egyáltalán nem.

Templomi táncosok 2

Roger McKnight, a skandináv civilizáció nyugalmazott tanára szerint ez a magatartás csak kis részben eredeztethető az egykori észak-európai emigránsok jelleméből. A svédek, a dánok vagy a norvégok hosszú ideig éltek az “Egy nemzet, egy nyelv, egy vallás” elv szerint. Sok időbe telik, amíg bizalmukba fogadnak, valóban összebarátkoznak valakivel, ha azonban ez megtörténik – és a legtöbbször azok közül választanak, akikkel egy helyről származnak, egy iskolába jártak, egyszóval régóta ismernek – az sokszor egy egész életre szól. Jobban elfogadják, ha őszinte és valódi a véleményed, mintha a valóság megszépített változata. Nem felszínes, hanem tartalmas kapcsolatépítésre törekszenek.

A Covid okozta új szabályoknak köszönhetően már vicc is érzékelteti a minnesotaiak egyik alapvonását: amikor feloldották a távolságtartás 2 méteres kötelezettségét, akkor ők fellélegeztek: Hála az égnek! Akkor most már visszaállhatunk a szokásos 3 méterre! Vagy egy másik, helybeliek által hangoztatott fanyar humormorzsa:

A minnesotaiak barátkozóak. De már van elég barátjuk, nincs szükségük újabbakra.

Egyébként nemcsak ezzel az állammal kapcsolatban találhatunk ilyen kulturális árnyaltságot. Létezik Iowa nice / friendly, Seattle Freeze vagy Southern hospitality is! Ezekről már csak egy következő bejegyzésben elmélkedem, talán.

Plusz és ajándék információ mindazoknak akik végigolvasták a posztot: Minnesota Nice címmel egy dokumentumfilm is készült a Coen-testvérek egyik legjobb filmjéről, a Fargo-ról 2003-ban, forgatási sztorikkal és érdekességekkel a helyszínekről, a szereplőkről és az eredeti történetről. (Youtube-on megtalálható Fargo – Minnesota Nice címmel.)

Tanulócsoport