Mit sportolnak az amerikaiak? Miért? Sportolnak?
Sokan felnevettetek a poszt címét olvasva, gondolom. Pedig ez is egy olyan kérdés, ami sokkal árnyaltabb, mint ahogyan az óceán túlpartján a fejünkben kliséként él. Legtöbben úgy gondolják szerintem Magyarországon, hogy
- minden egyes amerikai elhízott, vészesen túlsúlyos
- ebből adódan egy csomó egészségügyi problémájuk van
- persze rengeteg egészségtelen ételt esznek, akkor mit csodálkozunk?
- soha semmit nem sportolnak a távirányító nyomkodásán kívül
Valamennyi megállapításban van valami igazság, de egy sem valós teljesen! Való igaz, hogy mindkét államban, ahol eddig huzamosabb ideig laktunk, naponta találkozunk túlsúlyos felnőttekkel és gyerekekkel. Ez a jelenség olyannyira része a mindennapoknak, hogy egy sor dologban idomulni kell hozzájuk. Pl. a boltokban, plázákban kerekesszékhez hasonló elektromos járművek állnak rendelkezésükre a bevásárlást segítendő: kosárral vannak ellátva és szépen elférnek a polcsorok között, s így jóval kevesebbet kell gyalogolni. Számos váróteremben, moziban vagy a buszokon nagyobb méretű ülések, fotelek vagy kanapék vannak, hogy kényelmesen elférjenek.
Közintézményekben, szolgáltatóknál szinte kivétel nélkül van lift, ha a földszinten kívül akár csak egyetlen emeletes az épület. Rengeteg extranagy ruha és cipő van a boltokban, ezeket nem fehér hollóként kell kutatni, hanem az alapkínálat része.

Bio sportruházati cikkek
Ha az okokat kutatjuk, bizonyosan nagy súllyal esik latba az emberek által elfogyasztott ételek milyensége és mennyisége. Az egészségtelen alapanyagból készült ételek vagy feldolgozott, fagyasztott, elősütött termékek általában jóval olcsóbbak, mint a minőségi (vagy bio) ételek és a nyers hozzávalók. A gyorséttermek kínálata sem a salátákról vagy fitneszmenükről ismert. Ezeken a helyeken extracukros üdítőket és kávéitalokat sokkal gyakrabban választanak a menühöz a vevők, mint sima vizet.
Szintén veszélyfaktort jelentenek az “all you can eat”-kajáldák. Itt egy meghatározott összegért bármiből bármennyit szedhetünk több körben is. Ezt saját tapasztalatból tudjuk: nem hagyjuk abba az evést akkor sem, amikor pedig már jelez a gyomrunk, hiszen még van frissen sütött (mennyeien illatozó) fokhagymás kifli, csokismuffin, fagyi, gyümölcsök, amit meg sem kóstoltunk (miután levest, salátát vagy egytálételt már ettünk)!
Szerintem van még 1 tényező, ami fontos: legtöbben nem ebédelnek (vagy nem rendesen) különböző okok miatt, este viszont – és ez sokszor 7 és 10 közé esik – mindent bepótolva rengeteget esznek. Nem egyszer voltam már tanúja, hogy étteremben a marékszám csipegetett csipsz+salsa után betolják az előételt (saláta, pl.); a húsos-köretes vagy sajtban, tejfölben “úszó” főételt; majd egy óriási adag desszertet és / vagy fagylaltot. Ha a legismertebb itteni édességekre gondolok, talán nem is kell tovább keresni a túlsúly okát: a sajtsüti, a brownie, a muffin, a cupcake, a milkshake mind sokkal több kalóriát tartalmaznak, mint amennyit eléget a fogyasztójuk. S a vacsorához jegesteát, ismét cukros löttyöket, esetleg sört / bort isznak. Újabb pluszkalóriák!

Érdekes adalékinformáció, hogy midőn egyszer cukorbetegek által is fogyasztható terméket kerestünk valakinek ajándékba és nem találtunk semmit, az összes ismerős akit megkérdeztünk azt mondta, hogy itt nincsenek ilyenek, hiszen aki cukorbeteg nem tart diétát. A betegségük gyógyítását teljesen az orvostól és a gyógyszerektől remélik. Ez nálam azonnal kiütötte a biztosítékot!
Most akkor sportolnak vagy nem az itteniek?
Saját napi tapasztalatunk az, hogy sokan és sokat. Mindkettőnk kollégáinak több, mint a fele rendszeresen jár edzésre, jógázni vagy futóklubba, csapatsportot űzni. A fitnesztermek parkolójában még este fél 10-kor is számosan parkolnak. Sokaknak van éves golf-, uszoda-, teniszpálya-bérlete. A környéken sétálva jó sokszor látjuk, hogy a garázsban saját konditerem van berendezve. És azt a tévhitet is meg tudjuk cáfolni, hogy “az amerikai sosem megy sehova, csak otthon ül vagy sportbárban, kaszinóban, bowlingklubban múlatja az időt”. Mekkora tévedés! Az eltelt 10 év alatt egyszer sem másztunk úgy hegyet vagy jártunk túraösvényen, hogy magunk lettünk volna, sőt! Az említett helyeken inkább tömeg volt, mint kihaltság.
Rendkívül népszerű
- a golf,
- az utcai kosarazás,
- a gördeszkázás,
- a küzdősportok (martial arts),
- a jogging,
- a gyaloglás,
- a baseball,
- az amerikaifoci
- a jóga
- a zumba
minden korosztályban és társadalmi rétegben.
Austinban szupermenő volt a város szívében lévő Zilker-parkba járni futni, sétálni, edzeni bármelyik napszakban. Minden alkalommal tömegben sétáltunk ott: félmeztelen férfiak, babakocsival vagy kutyával futók és rengeteg magunkhoz hasonló, csak andalgó kétlábú minden korosztályból.

A mindennapokban valahogy alapból van egy olyan benyomásom, hogy számos sportoló (oda menő, onnan jövő, edzésre készülő) vesz körül boltban, könyvtárban, hivatalban, mivel sokan viselik azt a testre simuló nadrágot, ami számomra leginkább sportruházat része – jógához, biciklizéshez, futáshoz ideális. Mindennapi viseletként nálam így csapódik le: az az érzésem, hogy sok sportoló, egészségére gondoló embertársat látok. Vagy ez inkább illúzió? Azok a fiatal nők, akiket nap mint nap látok így, a boltban általában biokaját vesznek, zöldtea vagy növényi eredetű tejitalok rajongói, sok diétáról és egészséges életmódról szóló könyvet kölcsönöznek és szinte biztosan sportolnak, jógáznak. Egyébként ők testesítik meg az amerikai szépségideált, bizonyos értelemben, hiszen az összes egészséges életmóddal, diétával, testi-lelki fittséggel, sporttal foglalkozó női magazin címlapján ők mosolyognak ránk.

Gyereksport
Ez egy következő érdekes szelete a mindennapoknak. Gyerekkorában kivétel nélkül mindenki sportol elsősorban a suli nyújtotta keretek között. Nem kötelező, inkább ciki, ha nem vesz részt a nebuló semmiben. Kilógni senki nem igazán szeret, benne lenni a suli versenyekre, barátságos meccsekre járó torna-, foci-, baseball-, kosár-, röpi-, pomponlány-, atlétacsapatában annál inkább! Hiszen versenyezni, győzni, elismerést besöpörni minden gyerek imád! Ez az egyetemi évekig így marad, nincs olyan család, ahol a fotóalbumban ne nyitnának külön fejezetet a gyerkőcök sportéletének.
Profi sportolók
A következő figyelemre méltó tény, hogy hatalmas tisztelet és rajongás övezi a profi sportolókat: milliók követik őket a közösségi oldalakon, a legjobbaknak rendkívüli edzéskörülményeket biztosítanak, félistenként tekintenek rájuk főként a gyerekek. Gondoljunk csak Michael Phelps-re, Simone Biles-ra, Lindsay Vonn-ra, LeBron James-re vagy bármelyik focicsapatra! Vonzó a példájuk, hiszen dicsőség, sok pénz és népszerűség társul a nevükhöz (persze az embertelen mennyiségű edzésmunka mellett). Nagy presztízzsel bír bármilyen sportösztöndíj a továbbtanulás során, ez egy meglehetősen motiváló tényező az iskolai sportoláshoz.
Az összes ismerősünk gyerekei és unokái rendszeresen sportolnak és versenyeznek. Kérdés tehát, hogy ilyen indulással hogyan lesz mégis felnőttkorára a társadalom túlnyomó többsége rémisztően kövér? Mikor hatalmasodik el rajtuk a lustaság vagy lesznek gombnyomkodó “kanapékrumplivá”? Tény, hogy számos házimunkát gép végez helyettük (porszívózás, dagasztás, mosogatás), ugyanez igaz a ház körüli teendőkre is: elektromos gereblye, fűnyíró, hófújó, levélsöprő masina. Az is általános, hogy sokat ülnek az autóban pl. gyaloglás helyett, de erre számos alkalommal esély sincsen: vagy olyan nagy távolságokat kell leküzdeni a napi bejárás során vagy nincs járda! Talán a legnyomósabb ok a rengeteg munkaóra. A magas életszínvonal fenntartásához nem titok, hogy negyvennél több órát kell dolgozni hetente. Aki napi 8-10 órát ül a számítógép előtt, vagy a két félállásában 12-14 órát (részben fizikai) munkavégzéssel tölt és még otthon elvégzi a legszükségesebbeket, annak nem biztos, hogy van kapacitása (kedve, ideje, alkalma) fitneszterembe vagy hobbisportra járni.

Szépségideál a címlapokon
A fentebb említettek mind szerepet játszanak a folyamatban. Nyilván sok minden dől el már megszületés előtt, hiszen generációk óta jelen vannak ezek a tendenciák az amerikai társadalomban. A régi dolgok közül a PBJ-mogyoróvajas-lekváros – szendvics (amit kisgyerekként úgy szoknak meg, mint mi a szalámis szendót), az újak esetében pedig Alexa sem sokat segít a helyzeten. Összefoglalásként azt állapíthatjuk meg, hogy ez is egy, az igencsak bonyolult és sokszínű amerikai társadalmat jellemző számos ellentmondás közül.
Ti mit gondoltok erről a kérdésről? Szívesen olvasnám a véleményeteket kommentben!


