Ford vs. Mazda

A minap ezt a beszélgetést hallgattam ki – képzeltem el – a garázsban álló két autó között. Tanulságai okán teszem közkinccsé.
Szereplők:

• Granny = Mercury Grand Marquis, becenevén Granny (14 éves, 4600 köbcentis, 224 LE )
• Bedekó = Mazda 6, becenevén Bedekó (11 éves, 2500 köbcentis, 170 LE)

Bedekó: Alszol? Nem akarsz inkább beszélgetni velem egy kicsit?

Granny: Irgum-burgum! Beszélgetni, piha! … olyan jó álomból riasztottál fel.

Bedekó: Ne haragudj! De ha már társaság vagyunk egymásnak, gondoltam jobb, mint unatkozni és dermedten várakozni. Olyan ritkán van más társaságunk és alig megyünk valahová!

Granny: Hagyd már ezt az örökös sóhajtozást: társaság, mérföldek …

Bedekó: Ismerd be, hogy neked is hiányoznak ezek! Sőt a melletted futó fák, városok, táblák, szántóföldek, legelésző nyájak! Ó, nekem igenis hiányoznak, sokszor annyira, hogy úgy érzem megreped a hengerfejem!

Granny: Eddig azt gondoltam, csak a kipufogód lyukas! Igen néha hiányzik a végtelen kék ég és a szabad levegő. De most el kell fogadnunk, hogy ez egy ilyen visszafogós időszak, nincsenek mérföldek, kék ég … se szabadság. Mit gondolsz? Gabi és Miklós tán boldogok ezzel a maradjunk itthon-perspektívával? Erre még nem gondoltál?

Bedekó: De, sokszor gondolok erre is. Bizonyosan ők se örülnek ennek az örökös bezártságnak. De valahol mégis igazat adok nekik, hiszen próbálnak távolmaradni, azaz vigyázni magukra. Maguk választották ezt az irányt, bizonyára jó okuk van rá. Te tudod, hogy mi ez az ok?

Granny: Nem és nem is firtatom. Ezt ajánlom neked is. Tudod, hogy mennyire szeretnek utazni és mégis ezt választják. Úgy vélem elég nyomós lehet az az ok.

Bedekó: Oké, biztos igazad van! Máris jobb kedvem van, én igenis szeretek beszélgetni veled!

Granny katalógusfotója

Granny: Na ja! Mikor is voltál utoljára valahol? Én sokszor visszagondolok az útjaimra, ez átsegít a szomorkásabb időszakokon. 

Bedekó: Kb. 8 napja, de hát én mindig csak bolti parkolókba megyek! Igaz, hogy amíg Gabi bevásárol, nézelődöm a népeken, akik jönnek-mennek.  Legjobban persze azt szeretem, ha találkozok a testvéreimmel. Képzeld el, a minap láttam egy olyan terepjárót, amin szarvasagancs meg piros orr volt. Nahát, gondoltam magamban ez minek álcázza vagy képzeli magát? Talán Rudolfnak?

Granny: Nem álca volt és nem képzeli magát semminek, a vezetője aggatta rá ezeket a butaságokat, mivel karácsony van. És még kiket láttál a parkolóban?

Bedekó: Á, most tudod, hogy mindenkin (vagyis inkább majdnem mindenkin) maszk van meg sapka, kabát, hiszen hideg van, így eléggé egyformának tűnnek. De azt ismét megjegyeztem, hogy még mindig nem tanulták meg, hogy ne dobáljanak el mindenféle szemetet vagy cigarettacsikket. Hú, de utálom, amikor izzó végeket dobálnak alám! Vagy mindenféle piszkos papír, banánhéj vagy fémdarabok kerülnek a gumijaim alá! Folyton gondolkodom, hogy lehetne megtanítani nekik, hogy ez senkinek sem jó. Egyszer egy játékmackón kellett áthajtanom, nagyon szomorú voltam akkor. Valakinek biztosan nagyon kedves volt és hiányzott az a mackó, de valahogy elhagyhatta.

Granny: Legutóbb még taturól meséltél, hogy azzal is találkoztál már. Sosem tudom eldönteni csak hencegsz vagy tényleg annyi élményben volt már részed! Egyébként már sokszor elmagyaráztam, hogy a papírtól vagy a banánhéjtól nem kell tartanod (bár ránk ragadva undorítóak, az hétszentség), a szögektől vagy üvegszilánkoktól annál inkább. Én is örülök neki, hogy óévbúcsúztatókra vagy tűzijáték-partikra nem megyünk, mert a szétrobbanó darabokat ki nem állhatom. 

Bedekó katalógusfotója

Bedekó: Nem hencegek, kérdezd csak meg Miklóst hány helyen jártunk együtt, még nem nekem való off road-okon is! Amikor te még nem voltál velünk, csak velem jutottak el mindenhová, eddig 20 államba. Különben még azelőttről is sok emlékem van, hiszen bérautóként szolgáltam, tudod jól. Soha senkinek nem lehetett rám panasza, mindenhova zokszó nélkül elmentem, ahova irányítottak, bár nem kedveltem minden helyet, se minden sofőrt. Florida tök unalmas volt amíg el nem értük a Miami utáni félsziget-világot! Kaliforniában már a fülemen jött ki, hogy csak a napsütésről meg a szuper időről tudnak locsogni! Texas se mindenütt a szívem csücske, sivatag, olaj, csörgőkígyók és tatuk az úton! A 66-os utat viszont bármelyik államban nagyon bírtam! Szerencsére az utazóbogarakat is lenyűgözte a sok régi autó, benzinkút, útmenti étterem és motel, amik az aranykorról tanúskodnak. Te jártál valaha a 66-oson?

Granny: Ilyet kérdezni, hát persze hogy jártam! Azt a feelinget nehéz szavakba önteni, amikor ott gurulhatok. A régi vezetőm szótlan, szikár ember volt, de nagyon szerettem, amikor Texasban északnak vettük az irányt és az ördögszekereket lesöpörhettem az útról Amarillo felé! Na, de elég már a nosztalgiából, még elérzékenyülök. Lassan újév lesz, inkább előre kéne tekintenünk és nem a múltba révedezni! 

Bedekó: Van még olyan hely, ahová szeretnél eljutni?

Granny a 66-os úton Oklahomában

Granny: Persze, épp erről álmodtam, amikor felébresztettél. Én is sokat tudok ám a régi időkről, amikor még a vezetési élményért, a motorduruzsolásért szerettek az emberek velem (velünk) utazni. Mennyit sztoriztunk az egybepadok előnyeiről és egymás szavába vágva meséltük milyen szavakkal becéznek minket! A fabetétes műszerfalakat és a napfénytetőt nagyon szeretem. Valahogy egész más a belsőm, ha ilyenek vannak. Fotelméretű, kényelmes bőrülések, régi rádió, kicsit homályos tükör, ezeknek mindnek patinája van. És hát a v8! Mint tudjuk …

Bedekó: … a pokolban is v8! De szerintem közel már az idő, amikor múlt idő lesz még a v8 is, nem igaz?

Granny: Nem szeretem, ha a szavamba vágsz! Ez illetlenség, már ezt is sokszor tanítottam neked! Épp ezért nem értem miért néznek rám lesajnálóan, néha megvetően a lámpáknál a szomszédos sávokból. Inkább meg kéne minket becsülni és szívvel, hozzáértően karbantartani, akkor még sok időnk lenne hátra. Nem minden a modern technika, meg a számítógép. 

Bedekó a 66-os úton Illinois-ban

Bedekó: Igazad van, bocsáss meg, hogy a szavadba vágtam! De hát csak nem akarsz múzeumi darab lenni és kifényezve, kisuvickolva hervadozni egy autógyűjteményben vagy garázsban?

Granny: Nem, nem így értettem. Ha hozzáértően szervizelnek és egy kicsit megbecsülnek, én az utolsó leheletemig menni fogok. Remélem Miklós sosem ad el, szeretem amikor velem tölti az egész napot a garázsban! Még beszél is hozzám és igazán törődik velem. Szeretem amikor lefényképez mindenhol, ahova elmegyünk együtt, mert a képek megőriznek engem még a következő generációknak is.

Bedekó: Ezt én is remélem, de tudom egyszer bekövetkezik, hogy valamelyikünknek mennie kell. Én is szerettem, amikor többet foglalkozott velem, fényezett, lemosott, megújított. Tudom, hogy nem a zoom-zoom Mazdába szeretett bele 2012-ben és én igyekeztem meghálálni a bizalmát: végigmentem a Monument Valley, Arizona és a Mojave-sivatag úttalan útjain. Bár azt bevallom, nem bánom, hogy a Halál Völgyébe nem kanyarodtunk el, valahogy rossz előérzetem volt. Inkább elértem, hogy csak Las Vegas-ban autózzunk, hahaha! Mióta Gabi vezet nagyon megváltozott az életem, sokkal kevesebbet lehet száguldozni, de talán ő másért kedvel. Tudod, hogy balerinának is szokott becézni?

Granny: Na már megint ez a hencegés! Miért lennél te balerina?

Bedekó: Mert a legkisebb helyen is megfordulok, csomó kisméretű parkolóban elférek és tudom, hogy a színemet is nagyon kedveli. Tudod, hogy nem olyan jó vezető, mint Miklós, és én büszke vagyok arra, hogy a belémszerelt eszközökkel segíthetem a mindennapos vezetésben.

Granny: Igen, sajnos úgy érzem, épp ezért nem kedvel engem. Velem nehezebb megfordulni és lassabban, döcögősebben csinálok mindent, ez igaz. De jobban is megbízhatna bennem, én is sok vonatkozásban tudom segíteni és bennem sokkal klasszabb utazni. Egyébként nem fejeztem be az álom elmesélését. Szóval álmomban a szülőhelyemen jártam és ott minden bokor és fűszál tud egy-egy történetet a békeidőkből, a Ford hosszú történetéből. Nagyon jó volt az enyéim között lenni! Újra beszippantani azt az ismert levegőt!

Bedekó: Nahát, nem is gondoltam, hogy ekkora a szíved és honvágyad van?! Hol születtél egyébként?

Granny: Dearbornban, Michiganben.

Bedekó: Talán egyszer együtt is elmehetnénk oda, egészen kíváncsi lettem!

Granny: Hát azt elég nehéz megoldani, nem gondolod, hogy együtt menjünk valahova? Rá kell bírnod Gabit, hogy bátrabban vezessen az államhatáron túl is!

Granny a Pikes Peak-ről leereszkedőben

Bedekó: Legutóbb is milyen klassz volt, amikor együtt mentünk Blairbe! Emlékszel? Na majd kitalálom, hogy vegyem rá a hosszabb utakra is. Legalább van min agyalnom!

Granny: …és akkor békénhagysz végre! Szunyókálni is jó ám azért néha!

Bedekó: Ne aludj el! Kulcscsörgést hallottam, valahova megyünk, hé, tepsi hallod!

Granny: Tepsi? Max. nagy fehér hajó! Móresre tanítalak még egyszer, ha nem adod meg nekem a kellő tiszteletet!

Bedekó: Miklós az és úgy látom nincs valami jó kedve.

Miklós: Na, barátaim, itt az első igazi hó! Kinek van kedve egy kis örömkörözésre? Lássuk csak, Gabi! Bedekóról már letelt a karantén? Mikor voltál boltban utoljára? (Gabi a lakásból kiabálva: Persze, már letelt a kényszerpihenő.) De azt hiszem mégis inkább az én szép fehér hajómat próbálom ki, legalább kimoroghatom magam vele, neki elmondhatom az összes melós nyűgömet. Duruzsol a country, duruzsol a v8 és a világ máris szebb!

Granny: … hó? Hideg? Hát akkor még biztos nem Dearbornba megyünk!

Bedekó: Ne szomorkodj, hiszen téged választott! Inkább hallgasd meg és vidítsd fel! És majd meséld el, merre jártatok!

Bedekó motorja a Monument Valley-ban tett off-road után

A nyitó képen egyébként a két kocsi a legelső omahai lakóhelyünk parkolójában áll, hóban-fagyban együtt, békésen.

Az összes régebbi autós írásunk elolvasható a korábban használt blogfelületen. Erről az oldalról a menüből éritek el a Korábbi posztjaink fülre kattintva. Jó böngészést mindenkinek!