A szomszéd nője zöldebb vagy az enyém?!

Igaz történet következik ebben a posztban arról, hogyan került fel Miklós a kertművelés büszkeségfalára Omahában. Igaz, hogy én is dolgoztam a gyepen, de a sok tervezés, videónézés, újragondolás, kipróbálás mind Miklós munkája és érdeme. Amikor a házat megvettük meglehetősen járatlanok voltunk ebben a munkában, mert az oké, hogy már láttunk fűnyírót, de az egész éves folyamatot megtervezni és kivitelezni, ráadásul “hozott anyagból” kicsivel nagyobb kihívás. A hozott anyag alatt azt értem, hogy a ház minden előző tulajdonosa próbált valamit (semmit) tenni a szép gyep érdekében, de ezt mind másként gondolták, különböző fűmagot vetettek, máshová helyezték a hangsúlyt.  Következzen tehát Miklós monológja az előző 3 év küzdelmeiről és tanulságairól!

2019-ben igen hosszú és kemény tél volt, amikor a házakat nézegettük. Amelyik mellett végül lehorgonyoztunk, csak tavasszal fedte fel az igazi arcát: ahányszor itt jártunk vastag hótakaró borított mindent. Annyit tudtunk, hogy 2 kisebb fa van a telken és a hó elolvadása után fedeztük fel a rózsabokrokat, a virágokkal, bokrokkal pettyezett kavicságyat, a tűzrakóhelyet, a kültéri járólapokat. Az előző tulaj – óriási szerencsémre – levágta a füvet, mielőtt elköltözött, hiszen nekünk masinánk sem volt. Amellett, hogy az a legőszintébb mondatom a kertgondozásról, hogy semmiről semmi ötletem nem volt, elsődleges feladatnak a ház rendbehozását tekintettem, hiszen heteken belül át kellett költöznünk és addig

• javítani
• festeni
• szőnyeget cserélni
• lomtalanítani
• takarítani

terveztem, plusz a nyakamban volt egy nagyobb munkahelyi projekt. Szóval a gyep a sor legvégére került. Most ha visszagondolok, nem is nyírtam füvet mindaddig, amíg egyszer Austinban egy kedves ismerős távolléte alatt megkért erre, talán 2014-ben. A neten kutakodás után megvettem egy olcsóbb, árammal (hosszabbító segítségével) működő gépet – nem akartam se akkusat, se benzinest, de ez egy külön történet. 

Első lépésem a kertben az volt, hogy – még egyszer hangsúlyozom zéró tapasztalattal – (kb. 1 hónap elteltével szólt egy barát, hogy le kéne már vágni a gyepet) levágtam a lehető legrövidebbre, gondolván, hogy így lesz vele a legkevesebb bajom. Ezt még 2-3-szor megismételtem az egyre melegebb következő hetekben. Nyárra már látszott mekkora butaságot csináltam, hiszen a gyep tele lett fonnyadt, sárga foltokkal, szenvedés volt az egész. A főnököm, Kevin jóindulatúan elmesélte, hogy van egy kertészet, amely speciális programot kínál a hozzám hasonlóknak, beszédes néve alatt: “idiot proof lawn care” (a hülye is meg tudja csinálni gyepgondozás), ezzel beletette a bogarat a fülembe.  Sajnos a házban végzendő munkasorozatnak még nem értem a végére, így kevés energiám maradt a fűvel foglalkozni. Júliusra nemcsak sárgafoltos, de gazos is lett, már nagyon rosszul nézett ki. 

Ekkor mentem el a Grass Pad kertészet omahai lerakatába, hogy behatóbban érdeklődjek a programjukról. Rögtön megtudtam mekkora baromság volt pl. a füvet tökig levágni, tehát már az első aranyszabállyal és a program késő őszre még hasznosítható részével a tarsolyomban értem haza tőlük. Próbáltam menteni a menthetőt, de csak azt mondhattam el magamról, hogy csináltam valamit, az eredmény azonban nulla volt, ráadásul még az öntözőrendszert is későn kapcsoltam be. Összefoglalva tehát: 2019-ben sokat ártottam a gyepnek, viszont megtanultam mindent, mit nem csinálhatok az elkövetkezendőkben. Nem szoktam a kihívásokat egyből feladni, elhatároztam, hogy helyrehozom a gyepet. Végülis innen szép a nyerés!

Így köszöntött ránk 2020, március végére már tudtuk, hogy ebben az évben nemigen utazunk sehova, ergo, ha itthon leszünk teljes erőbedobással tudunk dolgozni a gyepen! A tél rövidebb és enyhébb volt, mint az előző évben, ezért április elején megvettem a IPLC programcsomagot és sok videót megnézve, sokat utánaolvasva újra belevágtam a kertészkedésbe.

A kertünk első és hátsó része együtt 4066 négyzetláb (380 m2), a szomszédok fáival árnyékolt, enyhén lejtős terepet jelent. Szerencsére a fenti programot 5000 négyzetlábra találták ki, azaz simán ránk illeszthetőek a javaslataik. A program kézzelfogható része 5, megszámozott, gyakorlatias utasításokkal ellátott zsák és egy programfüzet, amelyben még több magyarázattal, illusztrációkkal segítik az egyszeri gyepművelőt.

Az első zsák műtrágya és gyomirtó keveréke, március közepe és árpilis közepe között kell kiszórni. Természetesen előtte összegereblyéztem és bezsákoltam mindazt amit a tél hátrahagyott a gyepen: leveleket, ágakat, a sarkokban összefújt szemetet, nyúlürüléket. Fontos figyelni az időjárás-előrejelzést, mert a tápanyag felszívódásához eső kell, viszont az öntözőrendszert még nem lehet használni. Nebraskában azt tapasztaljuk, hogy elhúzódik a tél vége és egyre rövidebb a tavasz. A farmerek sem igen kezdik a munkát április közepéig, hisz a föld sokáig fagyott vagy jeges árral borított. A kerti locsolórendszert május elején tudjuk legkorábban beüzemelni. A keverék terítéséhez egy szórófejjel felszerelt talicskát használok, ami nagyban megkönnyíti a munkámat. 

A következő hetekben reméljük, várjuk az esőt és imádkozunk azért, hogy meginduljon a fű növekedése. A három év alatt megtapasztaltam, hogy minden lépésem a következő szezont készíti elő, hasznos a tervezés és az alapos munka, mert meghozza a gyümölcsét. Az eső persze az “én hatáskörömön” kívül esik, de minden tavasszal vízionálom a hihetetlenül zöld wimbledoni gyepet, sose lehet tudni! Ha minden szerencsésen alakul, ez velem így volt 2020-ban, áprilisban már el kell kezdeni a fűnyírást, a masinát középmagasra állítva. Első alkalommal 2-2,5 inch magasra igyekszem belőni, de az első aranyszabályt mindig szem előtt tartom:

A fű magasságának maximum 1/3 -át szabad levágni!

Fontos kérdés a levágott fű begyűjtése vagy mulcsolása. Az első három vágás biztosan begyűjtős, később a nyár folyamán már inkább szeretem otthagyni természetes tápanyagként, kivéve persze ha gazos, mert ennek semmi részét nem akarom visszajuttatni. Általában 6-9 naponta állok bele a fűnyírásba és arra jöttem rá, hogy szívesen csinálom. Van egy jó ritmusa az egésznek, teljesen kikapcsol az a kb. másfél-2 óra, ami alatt végzek. Az őszi 3-6 nyírás szintén zsákolós, hiszen a már hulló faleveleket sem szeretném beágyazni. A 2. zsák felhasználása nagyban függ

• az első hatásától
• attól, hogy mennyi eső volt 
• milyen volt az egész időjárás
• mennyi gaz jelent meg a gyepben.

Ez a zsák legjobban akkor hasznosul, ha április és június között kerül a gyepünkre. Az elsőtől abban biztosan különbözik, hogy másféle gyomokra specializálták, főként a pázsit legősibb ellenségére, a pitypangra! Hajnali harmatos vagy eső áztatta fűre kell kiszórni, akkor amikor már felfedeztük a gyermekláncfüvet, mert a levelekre kerülve így végzi el legobban a dolgát. A fű tavaszi megerősödése után (kb. a 2. vagy a 3. vágást követően) gereblyézem meg az évben először a szuper kis elektromos masinámmal a kertet. A gyepet és engem is kímélve módszeresen szedi ki a téli maradványokat, száraz, nem hasznosult ágakat, leveleket és megszellőzteti-felfrissíti az egész területet. Május elején, ahogy már korábban említettem, beüzemelem az automata locsolórendszert, ekkor kezdődik a fű legaktívabb növekedési szakasza.

Május közepén-június elején érkezünk el a 3. zsák kinyitásához. Ennek a tartalma ugyanaz, mint az elsőé (tápanyag+gyomirtó), egy jó erőteljes növekedést készítünk általa elő (nemhiába booster shot a beceneve). Az öntözőrendszert én az időjárással összehangolva használom, júniustól általában heti 3X locsol, hisz egyre kevesebb az eső és melegebb az idő. Ekkorra fokozatosan megnövelem a fű magasságát 3,5 inch-re, mindig betartva az egyharmados aranyszabályt. A hosszú fűszálak megfelelően árnyékolnak és segítenek megtartani a nedvességet, így a pázsit nem lesz foltos és sárgára fakult. Ekkor mondom Gabinak, na most 5 egész percre hátradőlhetek!

Július végére egyébként lelassul a növekedés, bár én igyekszem extra műtrágyával vitaminbombát adni a gyepnek és a zsákolás nyári mellőzése is ezt a célt szolgálja, hiszen az apróra vágott fű természetes tápanyagként becslésem szerint 30%-ban segíti a regenerálódást. A legmakacsabb pitypangokat extra permetlével irtom ki, egyesével, célzott kezeléssel. Ha erre a lépésre sor kerül, akkor persze összegyűjtöm a füvet nyíráskor. A július 4-i Függetlenség napi ünnepléskor azért nagyon büszke voltam magamra, mert gyönyörű, üdezöld volt a pázsitom és tökjó volt benne mezítláb sétálni a tűzijátékos éjszakán! 

Szeptember nagyon fontos hónap a következő szezon szempontjából is. A nagy karbantartás ideje ez, amikor már végre hűvösebbek a napok vagyis véget ért a tikkasztó augusztus és a gyep újra sok törődést igényel. Egy szárazabb időszakot megvárva a következő teendőink vannak ebben a hónapban:

1. Levágom félmagasra és bezsákolom a füvet.
2. Az elektromos gereblyével alaposan kitakarítjuk belőle a nyáron beledarált, elszáradt füvet. Természetesen ezt is összeszedjük és zsákba rakjuk.
3. A kertészet szakembere egyeztetett időpontra eljön és megszellőzteti a gyepet (aerate), fellazítva a talajt és kutyakaki méretű földhengerek százait hagyva maga után.
4.  Ekkor következik a rávetés. A három év alatt a környéken sokszor sétálva rátaláltam a nekem legjobban tetsző fűfajtára, így már ezt veszem és vetem.
5.  A 4. zsák kiszórása a folyamat utolsó lépése. A rajta szereplő utasítás szerint “sima műtrágya, ami a tikkasztó nyár után rendbehozza a füvet – augusztus vége és október közepe között“.

Ennek az öt lépésnek tempósan, flottul kell mennie és ezt meg kell jól tervezni, mert a kertészet munkatársai ilyenkor a legelfoglaltabbak és nem várhatok rájuk 2 hetet! Ezután két héten át napi 3x locsoljuk a füvet 8 órás intervallumokban, 10-15 percig. Ekkor a legszebb a gyep, most fotózhatom végre! Ezekkel a képekkel nyertem el a Lawn Hall of Fame-falon a helyet!

Ezek után újra a munka dandárja következik, mert fejben tarom a következő szezont: egész ősszel nyírom igény szerint, mindig összegyűjtve és az 1/3-os  aranyszabályt betartva. Amikor megcsípi a dér (Nebraskában Halloweenkor, október végén), elzárom az öntözőrendszert és ekkor már teljesen lelassul a fű növekedése és lassan “megszabadulok” a nyírástól. Fél szombat délután takarítom a masinát, a tartozékait és a garázst a fűtől. Már csak egy teendőm maradt: november végén, Hálaadáskor kiszórom az 5. zsák tartalmát, egy lassan felszívódó nitrogéntartalmú műtrágyát.

Tanulság, összefoglalás:

A környékünkön presztízskérdés a pázsit milyensége, a tulajdonosok sok pénzt, munkát, időt áldoznak rá, a bérlők viszont nem. Az egyik szomszédunk bérlő, a másik tulajdonos (de bevallottan utálja a kerti munkát) és én büszke vagyok rá, hogy 1 sikertelen és két gyakorló év múltán az én gyepem zöldebb, mint az övék! Mindezt a munkát bármikor elvégzik helyettem a kertészetek munkatársai, ha kifizetem a háromszoros szervizdíjat. Viszont a három év alatt arra ébredtem rá, hogy szeretem csinálni, a masszív allergiám ellenére is egy magamfajta irodapatkánynak igenis tökjó lehetőség a szabadban lenni és még el is érni valamit, hisz a munkámnak látható, elismert és megbecsült eredménye van!