A számlanyitás fordulatai Amerikában

Nem titok, hogy a posztok nagyobb részét én (Gabi) jegyzem, viszont a most következő témában leginkább csak Miklós elmesélése alapján vagyok otthon. Ezért azt találtuk ki, hogy meginterjúvolom őt és ezt a tartalmat ebben a formában is fogjuk az olvasók elé tárni. Írjátok meg kommentben hogy tetszik-e, s akkor máskor is alkalmazni fogom!   

Otthon volt már információnk a számlanyitásokról (hogyan szerződjünk a szolgáltatókkal) a hasonló utat végigjárt kollégák tapasztalataiból, így nem teljesen tudatlanul vágtunk bele. Ma is hálával gondolunk Dávidra, Pistire, Marcsira és ezúton is köszönjük a segítségüket!

Én úgy emlékszem az első lépésekre, hogy 

1. megérkeztünk július 30-án, hétfőn Austinba
2. kedden, 31-én számlát nyitottunk a bankban
3.  augusztus 1-jén kinyitottad a laptopot és beálltál a melóba.

Te hogy emlékszel?

Igen, valóban ilyen gyorsan beindítottuk a dolgokat, részben mert gyakorlatiasan gondolkodunk (mindketten), részben mert ahhoz, hogy kéthetente fizetést kapjak fontos, hogy legyen bankszámlám. Sőt a többi szerződés megkötéséhez is szükség volt erre. Kedden reggel tehát átgurultunk az autópálya másik oldalán lévő közeli bankfiókba és számlát nyitottunk.

Miért a Wells Fargo bankot választottad?

Ezt ajánlották a cégnél – volt egy, az átköltözésben közvetlenül segítő HR-es, aki ilyen kérdésekben is szívesen adott tanácsot – és közel volt a bankfiók. Az elkövetkező időben biztosan többször be kell majd ugranom, ezt feltételeztem, s így sokkal könnyebb lesz.

Hogy zajlott a számlanyitás? Mire volt szükséged hozzá? 

Mivel erre még akkor nem tudtam a pontos választ, mindenhová az összes rendelkezésre álló irattal, vagyis egy jó kis paksamétával mentünk. Útlevéllel tudtuk igazolni magunkat és persze hogy kellett a vízum. A munkaszerződésem volt a harmadik alappillér, ami a legfontosabbnak bizonyult az ügyintézésben, hiszen bemondásra nem köt veled szerződést senki. Ezt még otthon kézhez kaptam és a bevándorlási tisztnek is bemutattam. Ezen kívül pénzt kellett betennem, hiszen nem üres számlát nyitnak, így $100-100-t helyeztem el az egyszerre megnyitott folyó- és megtakarítási számlán (checking account/ savings).

Milyen élmény volt az első? Izgultál? 

Persze némi izgalom volt bennem, hiszen idegen nyelven csináltuk az egészet és a Wells Fargótól kapott papíralapú szerződés (szabályzatok, eljárások, jogi leírások) mennyisége előrevetítette a többi folyamatot is. Együtt pallérozódtunk a jogi, banki szaknyelvben: én hallva és sokszor visszakérdezve, te olvasva és szótározva. Arra nagyon kellemes meglepetésként emlékszem, hogy ott a fiókban rögtön kaptunk mindketten (mivel közös számlát nyitottunk) 1-1 ideiglenes bankkártyát és egy  pár ideiglenes csekket, ami szintén nagyon jól jött az elkövetkezőkben.

Ezekhez lakcímre is szükség volt, tehát a negyedik fontos dokumentum a bérelt apartmant igazoló céges foglalás volt, amit egy idő után leváltottam a céges postafiókra. De összességében megnyerő élmény volt, semmi felesleges körre nem emlékszem. Az egyetlen negatívumként talán csak az maradt meg, hogy a kapcsolattartáshoz telefonszámot kértek, nekünk viszont nem volt mobilunk. Volt olyan kollégám, aki ezzel kezdte az egész itt tartózkodást: azonnal telefont vett és lehet, hogy neki volt igaza. Legtöbbször a céges telefonszámot adtam meg, viszont ezen csak munkaidőben értek el, mivel a kockámban csengett.

Igen, a telefonnak csak a hiányával vesszük észre, hogy mennyire nélkülözhetetlen része az életünknek. Akkor ez volt a következő lépésed?

Igazából még nem (de visszatérek még rá később).  Tovább próbálkoztunk nélküle, használtam a céges asztali telefont és a bérelt apartmanban is volt, most jut eszembe! Ennél fontosabbnak és sürgetőbbnek ítéltem meg a lakásbérlet és egy autó megtalálását, mivel a cégem csak az első hetekre vállalta a segítséget. Minden időnket e kettő bebiztosítása kötötte le.

Hogyan kerestél apartmant?

Felállítottunk egy szempontrendszert, mik a priortiásaink és ehhez ragaszkodtunk, valamint meghallgattuk már Ausinban lakó magyarok véleményét is. Fontos szempontjaink voltak:

• közel legyen a céghez, mert mi van, ha mégsem találunk időre kocsit? Tömegközlekedés nem volt és gyalog sem lehetett messzebbről bejárni a 39 fok(árnyék)ban.
• relatíve olcsó legyen – sosem titkoltuk, hogy nem állt rendelkezésünkre korlátlan pénzmennyiség a kiköltözéskor
• mindkettőnknek elfogadható / tetsző legyen, mert fontos hol telnek a heteink és ez szempont lesz a meddig maradunk kérdésben is

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert Austinban 2012 nyarán már kirobbanóban volt a beköltözős bumm, azaz a kivehető lakások kevesebben voltak, mint a bérelni vágyó érkezők. Ez kíméletlenül hajtotta fel az árakat és sürgette a keresőket. Összesen kb. 6-8 komplexumot néztünk meg és mivel autóügyben rosszabbul álltunk, nagyon sokat nyomott a latban az első szempont. A cég közelében sikerült egyszobás lakást találnunk, ami a legtöbb kívánalmunknak eleget tett, elég csak arra gondolnom, hogy másfélszer nagyobb volt, mint ahonnan Debrecenből elköltöztünk!

Kilenc hónapra írtuk alá a bérletet, mert úgy tippeltünk a következő tavasszal-nyár elején nagyobb kínálatból választhatunk majd. Ez nem egészen jött be, de az egy másik sztori. Itt kauciót, jelentkezési és elbírálási díjat kellett fizetnünk és át is világítottak minket. Nem ez a legjobb szó, de ez az általános eljárás (background check): megnézik milyen adatbázisokban szerepelnek a szerződők (bűnügyi, szabálysértési, hiteltörlesztési, kilakoltatási, stb.) A Mesa Verde komplexumban egyébként még céges kedvezményt is kaptam és minden szombaton volt közös(ségteremtő) reggeli egy kiválóan főző mexikói munkatársuknak köszönhetően. Rosa tacóit, palacsintáját, kávéját sosem fogjuk elfelejteni azt hiszem!

E kis kitérő után visszatérhetünk a számlanyitás témájához? Mi volt a következő kipipálandó a listádon?

Jó volt egy kicsit nosztalgiázni és a lakásbérlethez amúgy is kapcsolódik a szolgáltatókkal való ügyezés. A beköltözéskor már fel kellett mutatnom a létező rezsiszámlákat és a biztosítást, ez egy jelentős különbség az otthoni viszonyokhoz képest. Itt ezek a bérlő kötelezettségei közé tartoznak akár komplexumban, akár magánúton bérelünk ingatlant. Csak emlékeztetőül: mindez augusztusban zajlott és szeptember elejére reméltük a Mesába költözést.

Mivel ebben a lakóközösségben a fűtés és a vízmelegítés is árammal működött, csak az áram- és az internetszolgáltatónál kellett számlát nyitnom.  A vízfogyasztást a bérelti díjjal együtt fizettük a tulajdonosnak a következő módon: a lakás nagysága és a lakók száma alapján osztották el az egész komplexum fogyasztását (vagyis nem a tényleges fogyasztásunk szerint). Plusz ebbe foglalták a közösen használt medence vízköltségeit is. Allocated water az angol neve és ugye emlékszel milyen sokáig tartott amíg elfogadtad, hogy nincs értelme spórolnod a vízzel, mert nem fog látszani a számlánkban!?

Igen, emlékszem erre, mert európai fejjel nem azt feltételeztem, hogy minden forrás korlátlanul áll a rendelkezésre.  S a csapokat megnyitva is égnek állt a hajam a pazarlóan, esztelenül ömlő víz láttán! 

Az Austin Energy-nél nyitottam tehát az első közüzemi számlámat az Államokban. Paksamétával – amit most már kibővítettem a lakásbérleti szeződéssel – és pénzzel érkeztem meg egy ebédszünetben hozzájuk, mert biztos voltam benne, hogy kell majd az ügyintézéshez. Zéró hiteltörténettel itt senki nem kap pénzügyi szolgáltatást, tehát Európából ideköltözve, kiejthetetlen névvel és fura akcentussal nem én voltam a kedvenc ügyfelük, az biztos! A számlát persze megnyitották a nevemre miután letettem hozzá a 200 dollár fedezetet (deposit). Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ezt az összeget 1 év leteltével visszaírták a javunkra, miután bebizonyítottam, hogy képes vagyok időben és pontosan fizetni az áramért.

Egyébként megjegyezném, hogy Nebraskába költözve ezeket a procedúrákat mintha előlről kezdtem volna, az omahai áramszolgáltató is letétet kért először és úgy emlékszem azért tekintettek el tőle, mert bevállaltam, hogy bankszámláról utalva fizetek nekik. Ez azért meghökkentett egy kicsit, mivel akkor már ötévnyi, nem is akármilyen hiteltörténetet tudtam felmutatni. Amikor már bizonyítottál, hogy “fizetőképes ügyfél vagy”, könnyebbé válik az ügyintézés. Mindkét államban tudtam később telefonon vagy online újraszerződni, amikor elköltöztünk. Az óraállásokat például magam fotóztam le és töltöttem fel nekik a megadott formában és a címváltozást sem kellett személyesen igazolnom, csak benyújtanom a szerződés másolatát.

Mi volt a helyzet az internettel: könnyebb vagy nehezebb volt a dolgod?

Austinban a Mesában és a következő helyünkön is csak egy bizonyos szolgáltatóval szerződhettem, ha tudtam volna is kedvezőbb vagy számomra megfelelőbb másik céggel kapcsolatba lépni, az apartman tulajdonosa megkötötte a kezemet. Omahában szabadabban dönthettem már amikor magánúton béreltünk és nem apartmanban. Itt letétet abban a formában fizettem, hogy tőlük béreltem a modemet, mivel saját kalkulációm szerint ez érte meg jobban az akkori terveinkkel egybevágva – miszerint két évig maradunk.

Összefoglalva milyen tanulságot vonnál le az eddig elmeséltekből? 

Nagyon fontos leszögezni, de ez szerintem ki is derült, hogy nyelvtudás és pénz nélkül ezeket nem lehet meglépni. Így is marad még ledolgozandó hátrányod, hiszen az egyszeri ügyintéző mindig azt feltételezi, hogy olyannal áll szemben, aki ismeri és érti a dörgést. A dörgés otthon egészen más!

• Legyél rugalmas!
• Találd fel magad!
• Aktívan keresd a megoldást! – ezek a legjobb tanácsaim!
• S ha kell emlékeztesd magad, hogy te jöttél ide, neked kell alkalmazkodnod és nem egy ország fog hozzád idomulni!

Ez egy jó végszó, a következő posztig felfüggesztjük a beszélgetést és a második részben várjuk a tapasztalataidat a biztosítással, az autóvásárlással és a telefonnal kapcsolatban!