Az első lépések – vízuminterjú
Az USA-ba való belépés valószínűleg sokak számára emlékezetes. Ide nem lehet csak úgy elindulni, hogy bedobom a bankkártyámat, a napszemüvegemet és az útlevelemet, tehát a határátlépést mindenki számára már több adminisztratív kör előzi meg. Nem fogok a vízumokról külön-külön írni, ez itt nem annak a helye, jó tájékozódási pont, illetve kezdőoldal pl. az amerikai nagykövetség honlapja (angolul). Mindketten Miklós cégén keresztül érkeztünk, azaz kaptunk munkavállalói L1 és L2 vízumot. 2012-ben ez volt a cégen belüli áthelyezés hivatalos útja. A lehetőség nekünk jó időben jött, viszont ma már csak viccként meséljük, hogy 2 évre érkeztünk … 9 éve.
Forrás: immcanada.com
Nem tudtuk, hogy sikeresen beilleszkedünk-e, akarunk-e hosszabbítani, sok tényező függvénye volt az egész folyamat. Sok segítséget kaptunk a cégtől az újrakezdéshez, s erre szükség is volt. Mindent a nulláról kellett felépítenünk itt. Ami nélkül biztosan nem boldogul az ember ezekben a folyamatokban: nyelvtudás, némi pénz és nyitottság.
Számunkra a folyamat első és legnagyobb mérföldköve az állásajánlat, illetve annak elfogadása volt – enélkül ezt a többlépcsős folyamatot el sem tudjuk kezdeni, azaz a(z L) vízumkérelmet benyújtani. Ezután indult a papírmunka két fronton is – egy houstoni ügyvédi iroda egyengette az utunkat, miközben mi elkezdhettük a vízumkérelem beadásához szükséges dokumentumok összegyűjtését (házassági anyakönyvi kivonat -, születési anyakönyvi kivonat -, diplomamásolat, egyetemi tanulmányok részletezése…).
A vízumkérelem kitöltése ezek után már gyerekjátéknak tűnt, de nem szabad lebecsülni – a felmerülő kérdéseket pontosan kell megválaszolni, mert átvilágításnak vetnek alá. Miután minden formanyomtatvány és kérelem a kezünkben volt (az amerikai ügyvéd által szignózott paksamétát Fedex-futár szállította az Államokból) foglalhattunk időpontot egy interjúra a budapesti nagykövetségen az USA hivatalos képviselőjével.
Mi mindezt komolyan vettük, a kérdéseket nem blikkre válaszoltuk meg és normálisan felöltöztünk a konzuli találkozóra. Előre tájékozódtunk belépési szabályokról, szokásokról a követségen. Talán van aki számára ez túlzott parázást jelent, szerintem nem: egyszerűen nyugodtabb lehet az ember, ha ezek nem meglepetésként érik (pl. milyen dolgokat biztosan nem vihetsz be magaddal az épületbe). Plusz: a másik oldalról nézve inkább a körültekintés és alaposság (vagy nevezhetjük profizmusnak is) jele, ha látják rajtad, hogy mindez neked fontos, épp ezért gondosan felkészültél.
A vízum elbírálásnak díja van, amit előre kell befizetni – általában igaz az Államokban, hogy sok szolgáltatásért előre kell fizetni. Érdemes minden dokumentumot, értesítő levelet, bizonylatot megtartani: a későbbiekben ez nagyon jó szolgálatot tesz.
Személyes sztorink ehhez már kicsit későbbről, de tanulsággal: már második vízummegújításra menve majdnem sikerült lekésnünk egy interjút. Mindez egy parkolóhelyen múlt – alig találtunk helyet és ami volt, ott csak érmékkel lehetett fizetni. Mire körberohantuk a boltokat pénzváltás miatt és futva megérkeztünk, már mindketten leizzadtunk pár dekát biztosan. Ez talán már idejétmúlt infó, csak azt akartam érzékeltetni, mi mindenre érdemes előre gondolni.
Fontos része még a követségi körnek az, hogy bevesznek az USA határellenőrző biztonsági adatbázisába, azaz íriszfotót és ujjlenyomatot rögzítenek Budapesten rólunk. Tehát amikor belépni készülünk bármelyik ponton (port of entry), akkor már a meglévő adataikkal vetik össze az érkezőkét. Ha az átvilágítás akadálytalanul lezajlik (makulátlan múltú jelentkezők abszolút előnyben) és a vízuminterjú sikeres volt, akkor már csak a futárra kell várnunk, aki kézbe kézbesíti az útlevélbe ragasztott belépési engedélyt. Ez azért felejthetetlen pillanat, legalábbis számunkra az volt. Az interjú egyébként nem túl hosszú, nem személyeskedő. Konkrét kérdéseket (szakmára, iskolai végzettségre, jövőbeli tervekre vonaktozóan) tett fel a hivatalnok és jegyzetelt. Azt talán mondanom sem kell, hogy rendkívül kedves és udvarias volt, valamint úgy éreztük érdeklődő és nyitott is egyben. De az is igaz, hogy vizsgáztatott minket.
Másik típusú vízumért folyamodáshoz, hosszabításhoz és a zöldkártya igényléséhez még további jelentékeny segítséget kaptunk a cégtől és az ügyvédeiktől. Erre mindig hálával gondolunk, biztos, hogy számos buktatót elkerültünk ezáltal. Mivel ezek időben jóval később és már itteni lakosként zajlottak, újabb posztban térünk majd vissza a taglalásukra.
Hasznos linkek:
2 Comments
Pingback:
Pingback: