Csokit vagy csínyt!

Csokit vagy csínyt! (Trick or treat!) Ez az a mondat, amivel Halloween estéjén bekopognak hozzánk a környékbeli gyerekek a hagyományokat követve. Néhány éve azonban újabb formában hangzik a felkiáltás: Trunk or treat! Miért? Mi is ez pontosan? Erről szól ez a poszt.

A Halloween összes tradícióját kelta, azaz pogány időkre vezetik vissza Amerikában, persze a legtöbbjük már jócskán átalakult (szekularizálódott). Alapelemeik azonban megőrződtek: a szellemek távoltartása, a házról házra járás vagy a tűzgyújtás. Áldozatokat ma már nem mutatnak be, viszont szívesen öltenek félelmetes jelmezeket és töltik abban az egész napot vagy az esti / éjszakai partit. Népszerű figurák a következők:

• a kaszás
• a csontvázak
• a hulla
• a boszorkány
• a láncfűrészes
• a diktátorok jellemző viselete
• a szellemek 
• a múmiák
• a bohóc

A könyvtárban minden évben vannak kollégáim, akik ezeknél szolidabb jelmezt vesznek, pl. Darth Vader, Batman, szuperhősök és a gyerekek is beöltözve jönnek ilyenkor a természetesen Halloween-témájú mesedélelőttökre. Ugyanígy jelmezekben érkeznek tehát a gyerkőcök, 14-16 éves korig minden korosztály és gyűjtik be a vödreikbe, boszorkányüstjeikbe a sokszor több kiló csokoládét és cukorkát. Kicsiknél vicces, kedves állatfigurák, mesehősök, hercegnők, rajzfilmfigurák jellemzőek, nagyobbaknál igazából bármi elképzelhető – Harry Potter vagy zombi-, vámpír-figurák, celebek és sorozatszereplők sosem mennek ki a divatból! Egyébként sokan kreálnak, varrnak saját álöltözetet, míg mások vesznek ilyet maguknak, csak  a képzelet, illetve a pénztárca szab határt!

Visszatérve tehát a csokigyűjtéshez, ennek gyökerei valószínűleg abban a szokásban találhatóak meg, ami nemcsak ehhez a naphoz kötődik, hanem pl. a karácsonyi ünnepkörhöz is: kéregetők, szegények jártak házról házra és jószívű, tehetősebb polgártársaiktól alamizsnát, adományt kaptak cserébe az elmondott áldásért, jókívánságokért. Aztán az eljövendő korokban ezt nem mindig nézték jó szemmel, még tiltották is, büntetés járt a “koldulásért”.

Kb. a kínálat 1/4 része látszik a fotón

Covid előtti időkben ez legtöbbször kedves szokás volt, a közösségtől nagyban függ hogyan sül el az egész. Mióta kertvárosban lakunk, aktívan is részt veszünk már, ha itthon vagyunk, azaz égve hagyjuk a lámpát a bejárati ajtó mellett és a becsöngetőknek egy kosárból csokit kínálunk. Ha a lámpa le van oltva, mindenki számára azt jelenti, hogy nincsenek otthon  a lakók, vagy nem akarnak résztvenni a trick or treat-ben. Ezt mindenki tiszteletben is tartja (persze ilyenkor tahóság az egyébként kivilágított házban bulit tartani). A legkisebbek még sötétedés előtt és szülői kísérettel érkeznek, és mindig van alkalom egy kis csevegésre, ismerkedésre. Aztán a napnyugta beálltával jönnek a kiskamaszok majd a legidősebbek, általában 16 éves korig. Ezután már mindenki a saját felelősségére mászkál kinn az utcákon, a rendőrök ilyenkor nem szállnak ki csendháborításért vagy mert “egy álarcos rámvisított a szomszéd utcában“.

S ha nem vagyunk adakozó kedvünkben, milyen csínyekkel találkozhatunk?

• leemelt, pár utcával odébb ledobott kertkapuk
• a fákon átdobált WC-papír-tekercsek (ezeket egy jó eső után összegyűjteni igazi rabszolgamunka!)
• a kéményekbe bedobott rohadt zöldségek
• a járdánkra öntözött több zacskó liszt
• előkertbe, gyepre kiborogatott kukák
• sikítóverseny az ajtónkban (ez társasházban, apartmanokban különösen ciki)

Az előző években sok új vonás merült fel a távolságtartás jegyében, pl. megszűnt a tálból, kosárból kínálgatás. Ehelyett kitettek a kocsifeljáróra egy széket vagy asztalt és azon helyezték el a csokihalmokat, de volt a szomszéd utcában, aki elmés szerkezetet épített a gyerekek szórakoztatására: gombnyomásra a csokiszeletek vándorútra indultak és lejtőkön, akadályokon, fényfüzérek között, kisvasúton, terepasztalon, csilingelés után landoltak a jelzett helyre pakolt vödörben. Mondanom sem kell, hogy ez a szomszéd volt a környék sztárja! Speciálisan ekkorra összeállított jókora tasakokban vehető meg a boltokban a szigorúan egyesével becsomagolt apró csokik, cukorkák keveréke, ez már régebbi szokás, de a járvány idején sem volt haszontalan. A 80-as években Amerikát felkavaró gyermekhalálozások nyomán ma szigorúbban vizsgálják ezeket  a termékeket és a kicsiket korán arra nevelik, hogy soha ne kóstoljanak meg kibontott csokoládészeletet.

Zsilettpengéket tett akkor valaki a Halloweenkor osztogatott édességbe és ez gyerekek életébe került. Persze extrém (valakik által viccesnek gondolt) ötletek ma is előfordulnak (tűt vagy enyhe mérgezést okozó szert tesznek a csokiba), azonban nehéz megúszni büntetés nélkül, mivel pl. sok szülő telefonnal rögzíti a sétákat. A média sokszorosára nagyítja ezeket a sajnálatos eseteket, de azóta sokkal óvatosabban kezelik pl. ezt a Halloween-szokást is. S most érkeztünk el a címben említett Trunk or treat! szokáshoz. Ez az ötlet is elsősorban a gyerekek biztonságát célozza illetve szolgálja: iskolák, templomi közösségek vagy munkahelyek szervezésében egy parkban vagy a parkolójukban pickup truckok és más járművek platóján rendeznek be a kicsiket fogadó, az ünnephez illő, kicsit ijesztő, inkább vicces életképeket vagy interaktív környezetet és nagy adag édességgel várják a betérőket. Ennek során kedves (és sokszor ismert) felnőttek között, rémület és sírás nélkül gyűjtögethetik a csokoládét. 

Sarah szomszédunk által küldött fotó a csemetéket váró saját csomagtartójáról

Nappal is megtarthatóak, nem kell este-éjjel bóklászni a nebulókkal az utcákon és az igazán ötletes csomagtartó-tárlók szinte igazi élményt nyújtanak a gyerekeknek. Tavaly a szomszédunk is részt vett, mert annyira hiányoztak neki (felnőttként!!) a bekopogtató kicsik, hogy nagy izgalommal berendezte a kocsija csomagtartóját és vödörnyi cukorkát elosztogatott. Nincsen ilyen rendezvényről saját képünk, ezért valamennyi fotót kölcsönvettem illusztrálásként. Újabban már akkora eseménnyé nőtték ki magukat a trunk or treat-ek, hogy csomó weboldalon találunk ötleteket, sőt térképeket a helyszínekről. Egyébként csak érdekességként jegyzem meg, hogy az urban dictionary szerint az első ilyet Utah államban tartották.

Az sem újkeletű szokás, hogy az egészséges fogak megőrzése érdekében nem csokoládét osztogatnak (bár inkább nemcsak), hanem egyéb apró ajándékokat: kabalafigurákat, színesceruzákat, matricákat, kisebb könyveket, kitűzőket, rajzeszközöket. Egy kollégám “előző életében” általános iskolai tanár volt és ő mesélte, hogy persze a suliban is tartottak trick or treat-túrákat és ő mindig személyre szóló üzenettel és ajándékkal lepte meg a gyerkőcöket Halloweenkor is (Valentin-napon és Karácsonykor ez magától értetődő).

Ha szívesen olvasnátok még a tökfajtákról, esetleg készítenétek valami igazi különleges ünnepi ételt, akkor figyelmetekbe ajánljuk korábbi posztjaink közül a nagy tökhatározósat és a Halloween-receptek gyűjteményét!

A hátborzongató kertvárosi Halloween-dekorációról készült videónkat pedig az alábbi a linken nézhetitek meg! Feliratkozni és megosztani ér!