Miért van minden kiírva?

A fenti kérdést is nagyon sokszor megkaptuk már sokféle formában. Megvallom számomra ez volt a legkevésbé meglepő dolgok egyike, amit extrém hamar meg lehet szokni. Sőt, igazából mintegy kényelmi funkció hamar beépült a megszokott (vagy elvárt) dolgok közé. Mondok egy példát: az útra is kiírják a sávok haladási irányát és ez számomra könnyebbség, mert korábban észlelhetem, ha nem jó sávban vagyok. A tábla a kereszteződés közvetlen közelében van, akkor már általában lehetetlen a sávváltás. Az ittlétünk kezdetén egyébként nekem még abban is segített ez a vonás, hogy rengeteg új szót nagyon hamar megtanultam. Nem hagyom figyelmen kívül a kiírásokat, én szinte mindent elolvasok és amit nem ismertem, gyorsan bepötyögtem a szótárba: (ezeket az első hetekben az úton tanultam meg)

• tow away (elvontat)
• merge (tart, igazodik valamerre)
• median (sávokat elválasztó padka)
• loose gravel (laza kavicságy, értsd: ne hajts le, mert elakadhatsz)

Fekvőrendőr jelzése az úton és táblán is

A másik személyes példám: rengeteg gyaloglást megspóroltam a hatalmas alapterületű szupermarketekben a feliratok olvasásával. Alapból nem úgy vásárolok, hogy minden gondolasoron végigmegyek, de az, hogy messziről látom, hogy merre vannak a tejtermékek, a tisztítószerek vagy a húsfélék, jelentős segítség a kilométerek csökkentésében.

A következőkben lássunk néhány (nemcsak) tőlünk származó, lehetséges magyarázatot! Akinek kedve van, bátran folytassa a sort!

Az embereknek úgyis annyiféle különböző kérdése van, legalább néhány feltételét megelőzzük ezzel.

Nos, ez elég logikusan hangzik pl. egy ügyintéző ablaknál, postán, bankban, hivatalban. Igen az embereknek elképzelhetetlenül sok és sokszor értelmetlen kérdése van, de a legtöbbünk úgyis addig megy, amíg választ nem kap. Hol kell benyújtani? Melyik ablaknál kell sorbaállni? Mennyibe kerül a megújítás? Miért nem intézhetek el mindent egyetlen ablaknál? Valószínűleg nagyon idegtépő egy ügyintéző számára 250X elmondani ugyanazt naponta, erről nyilván ők tudnának regélni. Az én megfigyelésem egyébként az, hogy kb. 75% olvassa el és tartja be a kiírtakat, azaz sokkal kisebb hányad az, akik nem.

Azért, hogy kicsi korunktól gyakorolhassuk az olvasást!

Ez már viccesebb indok, bár sok gyerek esetében biztosan van szerepe (magam is közéjük tartozom). Amióta csak ismerem a betűket és képes vagyok összeolvasni, minden elém kerülő feliratot, szöveget elolvasok, bármilyen nyelven. Biztos vagyok benne, hogy sokat javított az olvasásom sebességén és sokat morfondíroztam a jelentéseken. Ez felnőttkorra is megmarad szerintem, van, akiknél megrögzött hibakeresésbe fordul, mások csak maguk szórakoztatása végett csinálják. Megint másoknak mindegy hányszor olvassák el, akkor sem értik meg. Sokfélék vagyunk, ezért is kell a sok felirat, nem? 

Meglátásom szerint itt nagyon sok kisgyerek úgy kezdi a sulit előkészítő ovis évet, hogy tud olvasni valamilyen szinten, tehát korán kezdik az edződést, de erre szükség is van. Persze azért jócskán meglepődtem a könyvtárban, midőn totyogóknak szánt babakönyveket (sok kép/ábra, kevés betű/írás) pakoltam a következő témákban: java és html kódok bébiknek, Anna Karenina divatja, főzőskönyv…

Miért ne?

Hány és hány kérdésre hallottam már ezt válaszként! Sokkal többször gondolják komolyan, mintsem csak a vicc kedvéért kérdeznek vissza. Avagy érvelhetünk a másik oldalról is: kinek okoz az gondot, hogy szájbarágósan ki van írva számos utasítás, kérés, információ? Magam is hajlamos vagyok azt hinni, hogy sokszor az ember méretű felirat sem elég, mert van akinek még az sem tűnik fel. Persze hiszen nincs rajta sem kalap, sem csengő. Személy szerint engem inkább az bosszant fel, ha egyszer kiírták, akkor miért nem tartják be a delikvensek. Példa erre a legutóbbi időkből a padlóra festett két cipőnyom és felirat: tarts távolságot. Nagyon sokan észre sem vették, nemhogy betartották volna ezeket, pedig csak megkönnyítette számunkra mennyi is a hat láb, ami itt a javaslat volt a vírus legvadabb tombolásakor.

Az emberek olyan sötétek / hibbantak, hogy nem tudnak jeleket értelmezni, a szavakban eléjük tett dolgokat könnyebben felfogják.

Magam nem szeretem az efféle általánosításokat, de ez is egy érv. Honfitársaink szeretik hahotázva hozzátenni azt a sztorit, amely egy cicáról és amerikai gazdájáról szól. A gazdi mikróban próbálta megszárítani házikedvence bundáját és ez a cselekedet az állat halálával végződött. Erre a gazdi reakciója az volt, hogy miért nem volt kiírva a háztartási gépre a tény, hogy pl. élő állatokat ne tegyünk bele. Természetesen beperelte a gyártó céget és meg is nyerte a pert. Talán csak városi legenda, talán van alapja. Tény, hogy sok olyan dolog is feliratként szerepel, amire józan paraszti eszünkkel nem is gondolunk. Azaz sosem jutna eszünkbe játékszerként babák kezébe adni a nejlontasakot vagy megkóstolni a virágmintás, csinos flakonos ablaktisztítót, ugye?

Vannak nézőpontok, amelyekből védekeznie kell gyártóknak, csomagolóknak, készítőknek, mondhatjuk tehát, hogy ennek is van igazságtartalma. Magam is olvastam hajmeresztő történetet az emberi felelőtlenségről, butaságról. Az állampolgárok alapjogként gyakorolják azt, hogy bármilyen ügyben kereshetik az igazukat bíróság előtt, s aki nem látja be a saját tettének súlyát, bátran igyekszik precedenst teremtetni. Ritka az elutasított bírósági beadvány. Ezért kell tehát jól láthatóan betűkkel kiírva közzétenni, hogy

• ne fektessük a gyerekeket a benzinkút mosdójában levő vékonyka polcra pelenkacsere miatt
• a tűzhely kerámialapja forró a használatot követően
• télen a felüljárók, hidak jegesek lehetnek
• nem szabad megkóstolni a fertőtlenítőszert csak azért, mert vidám, színes flakonban van
• a kávé, amit épp lefőztek a szemed előtt, forró a papírpohárban
• a jobbra kanyarodó sávban jobbra kell kanyarodni
• ne tegyük be a garázsba a grillt tele izzó parázzsal
• a tűzijátékok emberi kézben való felrobbanása súlyos testi sérülést okozhat

(bár valamennyien jártunk általános iskolába és tanultuk ezek nagy részét az órákon vagy a családban nevelkedés során, nem árt az óvatosság).  A figyelmünket annyi minden osztja meg és az emberi létben két dolog bizonyosan határtalan: a kreativitás és a butaság.

Nem mindenki számára egyértelmű, hogy mit kell tenni, ezért van kiírva is.

Eltérő kultúrákban a piktogramok vagy ábrák máshogyan értelmeződnek.

Ennek is sok alapja van. Az utóbbi évtizedekben az utazás könnyebbé válása és a határok leomlása következtében sokkal jellemzőbb a különböző kultúrában nevelkedett emberek keveredése pl. egy munkahelyen. Nemcsak a piktogramok, de a gesztusok, kézjelek vagy a fejmozdulatok sem ugyanazt jelentik európai, amerikai vagy ázsiai országokban. Sok félreértés, esetleg megbántás megelőzhető, ha írásban tájékoztatjuk az embereket és nem jelekkel. Ez még az 50 amerikai államra is igaz.

Célszerű lehet a dolgokat kiírni azért is, mert így könnyebben szabványosíthatóak a jelek. Pl. Texasból Nebraskába költözve számunkra új jelzés volt az alábbi: bizonyos esetekben tilos a piros lámpánál jobbra kanyarodni. Sokkal többször van kiírva, mint csak egy jellel ábrázolva.

Mindent szabad, ami nincs kiírva, hogy nem. Ha tehát nyomatékosítani akarják, hogy valami tilos, akkor biztosan kiírják. Ez eléggé általános szabály, nemcsak a jobbra kanyarodásra értjük. Pl. az autók szabadon leparkolhatóak, ahol ezt nem tiltja a KRESZ és egyéb táblák. Bátran leülhetsz a fűbe, ha nincs kifejezetten erre vonatkozó tiltás. A vízparti strandolás mindenütt szabad az országban, kivéve, ahol kiírták, hogy nem – nem kell hozzá belépőjeggyel védett, elzárt part. A gyerekek biztosan felmásznak bármilyen építményre vagy szoborra, ha nincs tiltó tábla / felirat. Bárki bárhol fotózik, sportol vagy kutyasétáltat, hacsak nincs kiírva, hogy nem lehet.

Nekünk (és pár ismerősnek) ennyi indok jutott eszünkbe, írjatok bátran, ha van még ötletetek!