Blues-sziporkák
Örömposzt az öröm és szelíd rajongás tárgyáról, a bluesról. Hol közelebbről, hol távolabbról, minden fontos életszakaszban összekapcsolódtam ezzel a zenével és mindig sokat ad(ott) nekem. Kedvenc képeket, zenészeket, hangszereket választottam a St. Louis-i múzeumban nyert élmények hatása alatt.
A múzeum maga nem túl régen kezdte meg küldetését, 2016-ban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt és azonnal nagyon népszerű pontja lett a városnak. Aki arra jár és megteheti, térjen be akár egy órára is: csak a zenébe vagy a fotókba megéri belemerülni!
Más is lehetne a csalogató cégér, mint egy szájharmonika?
Hangulatkép a múzeumból
Barázdákban létező blues
Mr. Hohner üdvözli Önt!
Ngoni nevű hangszer Nyugat-Afrikából, a bendzsó őse és a blues hangzásának “ükapja”, ezen a linken bele lehet hallgatni a mai hangszerváltozatok hangjába.
Pillanatkép egy kongregáció vasárnapjából, középen az igét hirdető tiszteletes gitárral a vállán.
Mamie Smith Crazy Blues-a berúgta a kereskedelmi rádiók ajtaját 1920-ban: stúdiók nyíltak meg és lemezek telhettek meg fekete zenészek és énekesek remekeivel.
Annyi feketelemezt láttam a múzeumban, hogy nehéz aláírni azt, hogy eljárt felette az idő. Országszerte számos boltban jártunk, amelyek telistele voltak ritkaságokkal, csodás zenékkel és bakelittel.
A St. Louis-i múzeumban őriznek egy 900 darabos gyűjteményt ebből az érdekes hangszerből.
Halhatatlan kedvencem. Hangja és szavai bármikor szólnak hozzám, pontosan azokat az érzéseket tudja elmondani, amiket én is érzek. Minden más csak legenda.
Énekelhetsz, pengethetsz, lejátszhatsz, kipróbálhatsz!
Örömzenélés
Lena Mae Perry carries the gospel in song – ebből a tekintetből elhiszem, hogy az énekhang kivételes üzenetek közvetítésére képes.
Freeman Vines egészen egyedülálló gitárokat készít, mint mondja nem hisz a tucattermékekben. Szerinte a hangszernek személyisége és semmi máshoz nem hasonlítható hangzása van. A természet adományai: a fák, a tűz, a víz és az emberi kéz együtt alkotják meg a különleges hangzást.
Ironing Board Sam, a világ 9. csodája
Alan Lomax, Amerika népdalgyűjtője. Édesapjával, aki a Kongresszusi Könyvtár népzenei archívumának munkatársa volt járta a déli államokat és rögzített számtalan dalt a földeken, börtönökben, temetéseken, családi ünnepeken. Felbecsülhetetlen munkát végeztek és értéket teremtettek: kb. tízezer felvételt készítettek és legalább 2 csodát fedeztek fel: Muddy Waters és Lead Belly személyében.
Középen John Lomax egy 1940-es felvételkészítés közben, Alabamában
“Bluest könnyű játszani, de nehéz érezni.” Jimi Hendrix
A Newport Folk Fesztivál zenészei minden alkalommal tisztelegnek a blues Nagy Öregjei előtt. Az 50-es évek végén virágba boruló ellenkultúra ikonikus helyszíne Rhode Island-ben van; idei sztárfellépői között találjuk Taj Mahalt, Joy Oladokunt vagy a Hermanos Gutiérrezt is.
Bob Dylan megkerülhetetlen fejezete az amerikai bluestörténetnek
Családi kedvencünk, Johnny Cash, a törvényenkívüli blues mestere
A feledhetetlen és csodás hang birtokosa: Janis Joplin
Texas külön fejezet a történetben és ahogy megtapasztaltuk egyedi helyszín, főként Austin a székváros. Johnny Winter, a legfeketébb fehér hang a bluesban, minden idők egyik legjobb gitárosa, vérbeli koncertmuzsikus és feledhetetlen zenék örökül hagyója.
Az élőzene fővárosa a kontinensen Austin. Nem túlzás, hogy minden utcasarkon jobbnál jobb zenészek versengenek a füleinkért, s persze a dollárjainkért. A tehetség és a zenei elhivatottság magas szinten tobzódik a városban, csakúgy mint a fáradhatatlan koncert- és klublátogatók, lemezboltok, friss zenésznemzedékeket nevelő iskolák!
Aki egyszer Texasban jár, ne hagyja ki Luckenbach városát, ahol Jennings is sokszor megfordult és szerzett örömet a rajongóknak.
Big George Brock alakját két hangszerével idézik meg a múzeumban. Mississippiben még ültetvényen dolgozott és kezdetleges papír-fésű-harmonikával szállt be a jam session-ökbe. St. Louis-ban, később több klubot működtetett és számos neves zenésszel osztotta meg a színpadot.
Szöveg nélkül
A Fehér Házban vendégszerepelt muzsikusok egy része, Red, White, and Blues, 2012-ben. A házigazda Michelle és Barack Obama volt. A kép bal szélén Gary Clark Jr. a kortárs blues képviselője, Austinban él, alkot és élesztette újra a legendás Antone’s klubot.
Szelfipont a múzeumban
“Ha nem ismered a bluest… nem sok értelme van, hogy gitárt vegyél a kezedbe és rock and rollt vagy bármi más színpadi zenét játsszál.”
100%-ban egyetértek Keith Richards-szal. Köszönöm, hogy végigolvastátok a bejegyzést!
