St. Paul? Na, ide is biztos visszajövünk még!

Minnesota feltérképezését az utazás 2. napján a Mississippi keleti partján, az állam tulajdonképpeni fővárosában folytattuk. St. Paul is nagyon változatos, kellemes város, bár itt betévedtünk egy nem igazán nekünk való negyedbe is. Szóval élményekben nem lesz hiány! Minneapolisi utunk első része a linkre kattintva olvasható, nézegethető, ez pedig már a második poszt!

Nem is pontosan írtam, mert mindkét városnak vannak a folyó mindkét partján részei, az állam székhelye, St. Paul fekszik keletebbre. Három célpontunk volt biztosra megjelölve, mert ünnepnap lévén, ezek 100%, hogy elérhetőek. Illetve tényleg próbáltunk lazábban felfedezni. A parkolásért aznap nem kellett fizetnünk, épp a Juneteenth miatt. A Capitolium előtt hagytuk tehát a kocsit és pár fotó után besétáltunk az épületbe.

A Capitolium belseje márványoszlopokkal

Szenátusi ülésterem

Meglepetésünkre semmilyen átvilágítás, biztonsági ellenőrzés nem volt, pont mint Winnipegben. Bár zajlottak vezetett túrák, saját magunk is bejárhattuk a tereket és minden ülésterembe bekukkanthattunk. Ezt választottuk és nem  bántuk meg, részben együtt, részben különválva járkáltunk a folyosókon és amikor megbeszéltük az élményeinket, mindketten megállapítottuk, hogy nem fukarkodtak a rá költött pénzzel, rengeteg szebbnél szebb márványburkolatot, festményt, lámpát és szobrot láttunk. Még a mosdók és a liftek is ilyenek és patyolattiszták, makulátlanok voltak.

Néhány szép részlet az épületben

Annyiban ez az épület is világhírű, hogy kupolája a második legnagyobb az egész földgolyón. Lehet, hogy a texasi örökre a #1 marad a szívünkben, de ez talán az eddigi legszebb épület volt. Minden államban megnézzük, ha tehetjük, egyetlenegyszer hagytuk ki, Utahban és azt azóta is sajnáljuk. Lévén Minnesota egy kis állam, a parlamentje is ennek megfelelően emberi léptékű, az üléstermeken vettük ezt leginkább észre: praktikus munkahely-feelingje volt mindkettőnek és az állami Legfelsőbb Bíróság tárgyalótermének is. Bő 1 órát maradtunk, mert foglalt időpontunk volt egy vezetett túrára. A Wabasha utcai barlangok nevet viselő intézmény történetét egy nagy csoport részeként hallgattuk meg egy élvezetes program során. Az idegenvezető ott nőtt fel, ahol most lakunk (A szüleim a millardi víztoronynál laktak, tudjátok hol van az?), így persze az ő szeme is felcsillant, amikor kiderült honnan jöttünk. 

Castle Royal Nightclub, St. Paul, Minnesota, 1939-ben

A Wabasha utcai barlang mai arca színpaddal, táncparkettel

A barlang nem arról híres leginkább, amire elsőként gondolunk a nevet meghallva, hanem arról, hogy a szeszcsempészet idején élte a virágkorát. A folyó közelségét használták ki és a csempészútvonalakat ehhez alakították a múlt század húszas éveiben. A földalatti folyosó- és barlangrendszernek ma csak kis részét tárják a látogatók elé, részben mert a Mississippi áradásai sokszor átrendezték a terepet, részben, mert az alkoholtilalom elmúltával szükségtelenné váltak a csempészjáratok és -lerakatok. Jó volt visszautazni a múltba és beleképzelni magunkat a hallottak és pár fotó segítségével abba a letűnt korba: a társasági szórakozás egyik kedvelt célpontja volt ez a nightclub és még jó néhány másik álcázott bár St. Paul-ban. 

Később más funkciót kaptak a barlangfolyosók, volt, hogy gombát tenyésztettek, volt, hogy filmet forgattak itt. Aki kicsit több zöldhasút is szívesen áldozna egy korabeli élményre, valódi gengszterek, csillogó veteránautók, fegyverek és filmsztár-kinézetű szereplők részvételével, illetve pezsgősvödrökkel együtt hosszabb túra során merülhet alá St. Paul alvilágába.

Ez nem éppen az alvilág, hanem St. Paul óvárosa, az egykori hotel ma apartmankomplexum.

A napvilágra érve eldöntöttük, hogy valami ebéd után nézünk, mert nem igazán érte volna meg hazabumliznunk a kempingbe. Szokásos Wendy’s-hamburger-csirkésszendó menüt kerestünk tehát és az első étteremnél sajnos csak a külső (drive-thru) kiszolgálás működött. Mi viszont mindenképp kezet akartunk mosni, így továbbálltunk és egy kicsit kijjebb lévő, de a cím alapján még nem gyanús másik Wendy’s-hez hajtottunk. Ahol lesötétített ablakos verdák, zavaros tekintetű, szétcsúszott emberek, sok-sok szemét, roncsautók „színesítették” a parkolót. 5 perc alatt elintéztünk mindent és usgyi! A papírtasak tartalmát máshol ettük meg. 

Műemlék, kúria a folyó felett

Miklós javaslatára St. Paul egy régebbi negyedébe gurultunk és gyalog indultunk a környék felfedezésére. Persze listán is kereshetjük a megjelölt történelmi lakóházakat, kúriákat, de csak irányadóként tekintettünk rá, nem is volt nyitva mindegyik az ünnepnapon. Kellemesen meleg nap volt, nem kellett feltétlenül bemenekülnünk hűtött épületekbe, szóval igazán jólesett a nagy fákkal árnyékolt szép utcákon kószálni és a házakat, portákat nézegetni.

Lakóház St. Paul történelmi negyedében

Kalandozásunk során a lakóövezetben ilyen szép házakra bukkantunk

Az ikonikus Summit sugárút végén pedig ott magasodott a katedrális, ami kijelült pontunk volt. Jó volt benne eltöltenünk egy órát, sajnos elnéztük az időt, arra számítottunk, hogy még 1 órával tovább nyitva lesz, így csak egyetlen szintet jártunk be. Bennem maradt hiányérzet, de nem volt mit tenni, továbbálltunk. Az ajtókat záró alkalmazott egyébként extrakedves volt, szinte ő kért elnézést, hogy kitessékel minket. Ez már a többedik alkalom volt arra, hogy megtapasztaltuk milyen a Minnesota-kedvesség. Én magamnak inkább az élni és élni hagyni elvre fordítom le az minnesotaiak másokhoz való viszonyulását. 

Vacsora helyett folyékony kenyér után néztünk ismét. Magam egy rakás kézműves sörözőt kilistáztam otthon a világhálót bújva, de aztán inkább Miklós megérzéseire hagyatkoztunk és amelyik városrészben voltunk, ott körülnézett a google-ajánlatok között, s arra indultunk szigorúan gyalogtávon belül, amit a szimata diktált. Mondanom se kell, hogy egyetlenegyszer jártunk rosszul: amikor a szimata helyett az egyik csaposra hallgattunk. A Fair State Brewing sörkertjének egyébként jó hangulata volt, csak a sör volt túl snassz…

A kipróbáltak közül egyébként az én személyes kedvenceim a Steel Toe és a Sisyphus voltak, Miklósnál a Steel Toe és a Nine Mile volt a nyerő első kettő. Voltunk még az Indeed-ben és a Shakopee Brewhall-ban. Valódi sörfőzde-mennyország ez az állam, szinte mindenütt lehet alkoholmentes változatokat és THC-tartalmúakat is kapni, szóval igyekeznek ezen a téren is fair lenni és minél szélesebb közönséget bevonzani. Arról nem is beszélve, hogy általában gyerekfoglalkoztató / olvasósarok is van és a négylábúakat is tárt karokkal várják.

A nap krónikájához tartozik még, hogy tettünk egy rövid betérőt a Mall of America plázába, amiről kissé más fogalmaink voltak. Csak a Lego-boltot néztük meg, mivel Miklós nem szíveli az ilyen helyeket. Akinek van kedve, a linkre kattintva nézelődhet a világ legnagyobb területű bevásárló- és szórakozóközpontjában.

 

Folyt. köv…