Biztonságos az USA-ba utazni?

Ezt a kérdést már több alkalommal megkaptuk és először viccnek véltük, mostanra kicsit megváltozott a véleményünk. Talán érdemes tudni ezekről a szabályokról vagy történésekről. Aki persze a média által felfújt jelenségnek tartja az egyre gyakoribb, halálos áldozatokkal járó lövöldözéseket, az nyugodtan kattintson tovább! Szerencsére személyes tapasztalatunk nincsen ilyenről, de az biztos, hogy Omahában is megemelkedett a lövöldözések száma a covid-éra előtti heti 1-2-ről napi min. 1-re.

• Mennyire biztonságos az USA-ba utazni?
• Tényleg bárhol számíthatunk lövöldözésre?
• Van erre biztosítás?
• Mit kell csinálni, ha ilyen helyzetbe keveredünk a turistaként?

Az egyik hírcsatorna tegnapi cikkében meghökkentő figyelemztetéseket közöl arra vonatkozóan, hogy egyes országok külügyminisztériuma, turisztikai hivatalai milyen biztonsági figyelemztetéseket adnak ki saját lakosaik számára amennyiben az Államokba készülnek. A kép távolról sem rózsás. Tallózva a bejegyzések között ilyen mondatokra bukkantam:

• „… bár a turisták ritkán kerülnek ilyen szituációba, sajnos előfordulhat, hogy rosszkor vagyunk rossz helyen.”
• „Az amerikai nagyvárosokban nem tanácsos sötétedés után egyedül sétálni. Az amerikai-mexikói határon nappal sem.”
• „Ne beszélgessünk viccelődve bombafenyegetésről, -készítésről nyilvános helyeken (kamera rögzít minket!), különösen igaz ez a repterekre, sporteseményekre, koncertekre – mert egykettőre egy kihallgatószobában találhatjuk magunkat.”
• „… egyre gyakoribbak a gyűlöletkeltő, másságot bíráló, fehér felsőbbrendűséget hirdető megnyilvánulások.”
• „A fegyver- és lőszervásárlás mértéke nagyon jelentős mértékben megugrott országszerte.”
• „Fontos felismernünk, hogy az általános biztonságérzet fogalma merőben különbözik Japánban és az Egyesült Államokban.”
• „Tartsuk észben a következő lépéseket: 

1.  Nyilvános helyeken keressük meg és tudatosítsuk magunkban a vészkijáratokat!
2. Vészhelyzetben azonnal meneküljünk, akkor is ha mások nem teszik ezt!
3. Lövések hallatán fussunk el, ha lehet, ha nem akkor keressünk menedéket!
4. Minden erőnkkel és eszközzel harcoljunk a bűnözővel (sikoltás, zajkeltés, ökölharc, vegyük el a fegyverét, stb)!”

Nos, talán ennyi is elég! Szeretném hangsúlyozni, ezek nem médiából vett mondatok, hanem külföldi országok képviseletei által kiadott hivatalos közleményekből vett szemelvények. (Kanada, Mexikó, Egyesült Királyság, Ausztrália, Japán, Németország)

Fegyverviselési szabályok az egyes államokban

Biztonságos-e tehát az Államokba utazni?

Alapvetően pozitívak a tapasztalataink, sok segítőkész, barátságos, érdeklődő emberrel hozott össze minket a sors és nem voltunk még sok, igazán veszélyes helyzetben. Néhány alapszabályt persze betartunk, a józan észünkre támaszkodva:

• nem sétálunk néptelen utcákon sehol sötétedést követően
• mindenhova együtt megyünk, nem hagyjuk magára a másikat
• céltudatosan, határozottan gyalogolunk, ha bármi miatt megbillen a biztonságérzetünk és azonnal elhagyjuk a helyszínt
• nem viselünk drága ruhákat, feltűnő ékszereket, napszemüveget
• egyáltalán nem viselkedünk kirívóan, nem teszünk hangosan megjegyzéseket (magyarul sem!)
• a kamerát, a fényképezőgépünket, a telefonunkat nem tartjuk egyszerre kézben, nem tesszük le a kávézó asztalára és nem hagyjuk felügyelet nélkül
• nem este látogatjuk meg a mexikóiak, kínaiak, afro-amerikaiak, kubaiak vagy más bevándorlók lakta negyedeket (Kihagyni nem szabad őket, mert annyira mások és érdekesek!)

Volt már, hogy kényelmetlen helyzetbe kerültünk, de szerencsére hamar találtunk kiutat, pl. azonnal leszálltunk a buszról Chicagóban, elkerültük a negyedet miután valaki figyelmeztetett, hogy veszélyes a hely számunkra New Orleans-ban, befejeztük a graffitik fotózását Dél-Dakotában (Rapid City). Miamiban nem éreztük rémisztőnek a rácsos ablakokkal szegélyezett utcát, Harlemben sem kerültünk vészhelyzetbe, bár amikor a metrón már csak mi voltunk fehérek, akkor kicsit gyorsabban vert a szívünk és a mexikói határon sem gurultunk át a szexi piros Mazdánkkal kettesben csak úgy!

Véleményünk szerint nem kell félve utazni az államokon belül és között, ha normálisan viselkedünk és nem keressük szántszándékkal a bajt. Be kell tartanunk alapvető udvariassági és előzékenységi szabályokat és kellő humorral kell kezelnünk a kialakuló helyzeteket. Okos enged…

Ami a lövöldözéseket illeti, sajnos ezeket nem lehet előre kiszámítani, de ha kellően éberek vagyunk és hallgatunk az ösztöneinkre, idő előtt elhagyhatunk egy később veszélyessé váló terepet. Való igaz, hogy a covid okozta lezárások és feszültségnövekedés nyomán valóban megnőtt a megvásárolt fegyverek és lőszerek mennyisége szerte az országban, nem kivétel a kevés lakosú Alaszka, a laza-gyönyörű Hawaii, a napfényes Florida / Kalifornia vagy a hú-de-unalmas-poros Oklahoma sem. 100%-ban nem tudjuk bebiztosítani magunkat ezen szituációk ellen. A biztosítók esetleírásaiban külön erre vonatkozó szabályozást én magam nem találtam, de ha valaki extrabiztosra akar menni, érdemes rákérdeznie az utazása előtt.

Nyílt fegyverhasználat? Akciófilm? Lövöldözés? 

Active shooter situation – ez a neve a munkahelyi kódexekben ennek a helyzetnek és a benne követendő magatartás részletes leírásának. Magam ezzel  az omahai könyvtárban találkoztam először és több meglepő dologra is rábukkantam az olvasás közben. Próbálták körülírni a helyzetet, de annak, aki ezt először éli át, véleményem szerint jóval erősebbek lesznek a halálfélelemhez köthető élményei, mintsem a hősies küzdelem fogalmához. Sokan valóban úgy vélik – és ezt le is írják a munkahelyi kódexben – hogy fel kell venni a harcot egy ilyen személlyel elsősorban az áldozatok számának csökkentése érdekében. Ezért viselhetnek fegyvert a suliban a tanárok pl. Utahban vagy Coloradóban. Vannak erre vonatkozó kimutatások: ha valaki bátran lép fel, esetleg fegyverrel szembeszáll a támadóval, sokkal nagyobb az esélye a kevés halálos áldozatnak. Na de ki az, aki ilyen merész? Általában volt vagy aktív rendőrök, katonák, zsoldosok, biztonsági emberek lépnek ebbe az irányba, illetve akinek tényleg van a helyszínen, az adott pillanatban lőfegyvere.

Mit tehetünk?

A legtöbb munkahelyen a kormány által ajánlott vészforgatókönyvet ajánlják. Kulcszavak: run, hide, fight! A legfontosabb begyakorolható lépések a következők:

1. Tájékozódj! Légy tisztában a vészkijáratokkal, alkalmas rejtekhelyekkel az adott helyszínen! (Ezt sokan beidegződötten lecsekkolják, már saját szemünkkel is láttuk veterán katona ismerőseink esetében.)
2. Legyél éber! Figyeld a körülötted zajló eseményeket, fura emberi reakciókat, szokatlan helyzeteket!
3. Ha bizonyosan aktív fegyveres közelébe kerültél, menekülj azonnal, ha van erre lehetőség! 
4. Ha tudsz, segíts másoknak is biztonságos helyre jutni! Ha már kellően távol vagy, hívd a 911-et!

1. Ha elmenekülni nem lehet, akkor keress védett menedéket: zárható ajtó mögötti termet, elbarikádozható helyet, vagy egy asztal alá is elbújhatsz!
2. A legfontosabb, hogy kikerülj a fegyveres látómezejéből, tudatából! Halkítsd le a telefonod, maradj nyugton!
3. Ha lehetséges, hívd a 911-et!
4. Próbáld lefegyverezni, cselekvésképtelenné tenni a fegyverest: fizikálisan megtámadni, elterelni a figyelmét, súlyosabb tárggyal megdobni!

 

Érdemes még megjegyeznünk azokat a szabályokat, amelyek akkor lépnek életbe, ha már tudnak a hatóságok a helyzetről és a helyszínre érkeztek a rendőrök, mentősök, kommandósok, azaz az egyenruhások. Tartsuk szem előtt, hogy az ő célpontjuk a fegyveres kiiktatása, de mivel nem tudják biztosan az ajtó mögül, hogy ki az, mindenkit potenciális elkövetőként tartanak számon és így lépnek fel valamennyiünkkel szemben. Szóval nem szabad hősködni, kiabálni, mert könnyen a céltáblájukká válhatunk! 

• Kivétel nélkül minden esetben tartsuk be az utasításaikat, bármi is legyen az! (nem árt érteni a nyelvet)
• A kezünk minden körülmények között legyen látható, lehetőleg a fejünk fölé tartva!
• Mindent hátrahagyva kell a helységet elhagynunk, amikor ezt már meg tudjuk tenni.
• Tilos kiabálni, ellenkezni, sikoltozni, feléjük mozdulni! Ez nagyon fontos, mert ilyen helyzetben azonnali tűzparancsuk van.

Amivel biztosan tudunk segíteni, pl. a hogyan hívd a 911-et: fontos gyakorolni, hogy mit kell mondani, mik a fontos és mik a nem releváns infók. Jó tudni, hogyan kell egy nyilvános helyet evakuálni, pl. a könyvtárban nekem is feladatom lenne az olvasók menekítése. Tudni kell a legközelebbi kórházak, orvosok elérhetőségét! A túlélésre kell koncentrálni és nem szabad kétségbeesni! Nem árt némi empátiával rendelkezni és embertársainknak segíteni, akár csak pár megnyugtató szóval, akár számos telefonhívással a hozzátartozók felé, akár egy pohár vízzel, egyszerű elsősegélynyújtással.

Talán szörnyen hangzik mindez, talán elgondolkodtok azon, hogy Jézusom, elment az eszük ezeknek?, de szerintem sokkal jobb tisztában lenni a dolgokkal, mint meglepődve, tudatlanul belesodródni egy ilyen helyzetbe! Köszi, hogy elolvastátok a posztot és érdemben hozzászóltok?